Hogyan lehet megérteni, hogy rövidlátásom van. Patients, Public & Policy


Bódig Mátyás Válasz — Jakab András felhívására 1. Ő ezt a vitát készséggel vállalta, és néhány hónap elteltével válaszcikkben fejtette ki az álláspontját. Mivel külön jelezte, hogy viszontválaszra vár tőlem, ezúton eleget teszek a felszólításának. Már a kiindulópontnál jeleznem kell, hogy ez a válaszcikk nem annak a jele, hogy úgy látom, egy konstruktív vitahelyzet megteremtéséhez sikerült hozzájárulnom. Inkább azt vagyok kénytelen dokumentálni, miért fulladtak kudarcba a törekvéseim. Jelentős részben az én hibámból.

Nem értem el a vitacikkel a célomat. Egy jó vitában a horizontok közelednek egymáshoz, és a kezdeti félreértések fokozatosan eloszlanak. Egy jó vitának az eredménye nem az egyetértés, hanem jól kidolgozott teoretikus perspektívák hogyan lehet megérteni a tisztázása. Ez még mindig megtörténhetne, de eddig nem kerültünk hozzá közelebb Jakab Andrással. Pozitívumként annyit szögezhetek le, hogy kiderült, eredetileg némely tekintetben pontatlanul értettem meg Jakab Andrást, és így a válaszcikkében szereplő tisztázó megjegyzések nagyon értékes információkat szolgáltattak számomra.

Ám a lényeget illetően ettől még nem hogyan lehet megérteni közelebb az érdemi párbeszédhez. Jakab András válaszcikke az esetek jelentős részében kifejezetten kerüli, hogy az általam fontosnak vélt problémákra kitérjen. Az alábbi szöveg sokkal hosszabb, mint amilyennek szerettem volna. Ám mivel elég határozott következtetések levonására kényszerülök, és mivel olyan kérdéseket is kénytelen vagyok érintetni, amelyeknek normális körülmények között nincsen helyük egy tudományos vitában, nemcsak azt kell megjelölnöm, milyen problémákra akarok rossz látási poénok Hogyan lehet megérteni András vitacikkében, hanem azt is, ezeknek a problémáknak mi a volumene.

Milyen komolysággal és gyakorisággal jelentkeznek. Le szeretném szögezni, hogy kemény hangvételű válaszomat nem az motiválja, hogy sért az álláspontommal szemben megfogalmazott kritika. Szerencsére van módom arra, hogy ezt valószínűsítsem. Nemrégiben vitát folytattam Bencze Mátyással.

Ő is kitartott velem szemben eredeti álláspontjának lényege mellett, és ő is fogalmazott meg kritikát az álláspontommal szemben. Ám nem forgatta ki az álláspontomat úgy, ahogy Jakab András. Így abban az esetben nem is kényszerültem egy, a mostanihoz hasonló szöveg kidolgozására.

Alapvetően két dologgal foglalkozom. Azzal, ahogy jogelméleti módszertani felvetéseimre reagált Jakab András, és azzal, ahogy bírálat alá vette a jogi érvényességről szóló tanulmányomat. Nem térek ki mindenre Jakab hogy rövidlátásom van. Ám remélem, a lényegre sikerül rávilágítanom. A jogelméleti módszertani vita 2.

A Jakab-Pokol vitához írt hozzászólásomban azt állítottam, ellentmondást látok Jakab András módszertani álláspontjában, amely a célszerűségi szempontok kizárólagosságát vallja a jogelméletben, ám amely ugyanakkor a magyarázat igényével lép fel. Jakab erre azzal válaszol, hogy ő magyarázati célszerűségre gondol 1. Bevallom, hogy a célszerűség motívumának elemzésénél egyfajta gyakorlati célszerűségre gondoltam a társadalmi gyakorlat saját céljainak szolgálatáraés ebben tévedtem.

mi a hátsó szürkehályog

Így az az ellentmondás, amiről beszéltem, nem áll fenn. Jakab egyfajta módszertani célszerűség kizárólagossága mellett érvel. Ugyanakkor rögzítenem kell, hogy ez nem húzza ki a méregfogát annak a nézetemnek, hogy Jakab egy olyan szélsőséges konstruktivizmust képvisel, amely szétzúzza a jogtudomány kognitív igényeit.

Már csak azért sem, mert Hogy rövidlátásom van András válaszra sem méltatta azt a kérdésemet, hogyan adna számot a kognitív igények szerepéről a jogtudományi elemzésben. Márpedig módszertani tárgyú kritikámnak éppen ez a magva. De van ennél fontosabb mozzanat hogy rövidlátásom van. Az, hogy Jakab általam végre talán megértett álláspontja egy még szélsőségesebb és még abszurdabb konstruktivizmussal terhes.

Egy olyan konstruktivizmussal, amely hogy rövidlátásom van tárgyra vonatkozó állításait teljesen alárendeli a magyarázat elméleti igényeinek. Azt eredményezi, amit lentebb maga Jakab magyarázati pragmatizmusnak nevez 3.

hogyan lehet megérteni, hogy rövidlátásom van látás helyreállítása 100

Amelynél mindegy, hogy az előfeltevéseink megfelelnek-e a tárgyuknak, csak az számít jól tudunk-e velük magyarázni. Holott a tudományos magyarázat a tárgyáról szól. Jakab is azt állítja, a jogról mond ezt vagy azt.

„Tragédia, mert megöregedtünk”

Úgy vélem, ha hagyjuk, hogy a tárgyból eredő ösztönzések elveszítsék meghatározó jelentőségüket, akkor ezzel szétromboljuk a tudományos magyarázat szemantikáját. Bevallom, amíg Jakab nem erősítette meg külön is, hogy ez az álláspontja, nem hittem volna el, hogy bárki ezt képviselheti.

Nemrég jelent meg vaskos kötetben a levelezésük. A házaspár az anyagot levél ban helyezte letétbe a Petőfi Irodalmi Hogy rövidlátásom van, és ezzel a gesztussal — minden korlátozás nélkül — kutathatóvá és olvashatóvá avatta azokat. Aki intim titkokra kíváncsi, azt itt nem talál. Aki viszont két unikális ember rendhagyó kapcsolatát szeretné megérteni, az sokat kap ettől a letaglózó gyűjteménytől. De nem rózsaszín ködöt és mesét.

Lentebb, a pszichologizmussal kapcsolatban le is szögezem majd, nézetem szerint milyen abszurd eredményekre vezet ez a nézet. Attól tartok, Jakab módszertani álláspontja a nekem szánt válasz kifejtése során inkább zavarosabbá, mint tisztázottabbá vált.

Jakab azt állítja, hogy a jogelméleti fogalmak elvileg csupán magyarázatok deskripciók 1. Ám fogalmak nem lehetnek sem magyarázatok, sem deskripciók — ellentétben az állításokkal. Ám attól, hogy valaki elhisz egy magyarázatot, hogyan lehet megérteni az nem válik preskriptívvé.

Mert attól nem változik meg a propozícionális struktúrája. Tehát amit Jakab megjelöl, az úgy lehetséges, hogy azok, akik szenilis látásromlás vagy úgy viszonyulnak egy magyarázathoz, átalakítják annak propozícionális struktúráját.

Jóval többet tesznek, mint hogy elhiszik a tartalmát. A deskriptivitás és a preskriptivitás közötti viszony körüli zavar annak a jele, hogy Jakab Andrásnak gondot okoz a különböző kijelentések propozícionális struktúrái közötti különbségtevés.

Sajnos ezt az állításomat lentebb további példákkal hogyan lehet megérteni kénytelen megerősíteni. Jakab András komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a kép a könyvről módszertanra vonatkozó álláspontját az eddigieknél részletesebben fejtse ki.

Ez sok helyen valóban rámutat arra, hogy eredetileg nem értettem őt meg kellőképpen. Ám mint már jeleztem, arra is rámutat, hogy Jakab olyan álláspontot képvisel, ami sokkal hihetetlenebb és abszurdabb, mint amit én eredetileg tulajdonítottam neki.

Ennek egyik, külön tisztázást érdemlő mozzanata a kriptonormativitás gondolata 1. Jakab ragaszkodik ahhoz, hogy a jogelméleti állításnak leírásnak kell tűnnie. Érdemes itt szó szerint idézni egy bekezdést. Ilyenkor ugyanis legalább arra a látszatra ügyeltünk, hogy leírásnak, fogalmi elemzésnek tűnjék az írásunk. Ez ugyebár azt jelenti, hogy előfordulhat hogy rövidlátásom van az eset, hogy két tartalmilag ekvivalensnek tekinthető érvelés közül azt nevezzük tudományosnak, amelyik kialakít maga körül egy manipulatív látszatot.

Ez kétségtelenül egyedülálló álláspont.

hogyan lehet megérteni, hogy rövidlátásom van hirtelen látásvesztés

Tudományelméleti vizsgálódásaim során még ehhez hasonlóval sem találkoztam. De nem mondanám, hogy Jakab álláspontja gazdagítaná a tudományelméleti diskurzust. Jakab azt állítja, az jogelméleti fogalmak meghatározásai nem lehetnek igazak vagy hamisak. Én ezt úgy érteném, hogy akkor ezek gyakorlati tételek normatív propozíciók. Ám Jakab az imént elemzett részben ahhoz ragaszkodik, a jogtudományi állításoknak leíró formát kell adnunk.

Ám egy ilyen állítás már a formájánál fogva legjobb gyakorlat a látáshoz támaszt egy igazságigényt.

Vagyis a kijelentés maga kínálja fel magát arra, hogy igaz-hamis kijelentésként kezeljük. Lehetne azt mondani, hogy az itt vizsgált állítás nem fogalmi meghatározás, márpedig Jakab arról beszél.

Így ennek az elemzésnek a fogalmak jogelméleti meghatározásaira is állnia kell. Ha pedig áll, akkor teljesen értetlenül állok azzal szemben, amit Jakab állít vagy sugall ezeknek a meghatározásoknak a propozícionális struktúrájáról. Érdemes ezzel kapcsolatban megkockáztatni két felvetést.

Az első az, hogy egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy Jakabnál összekeveredik az érvelő beszéd immanens relevanciájának két dimenziója. Már az arisztotelészi retorikában is megjelenik a retorikai hogy rövidlátásom van három dimenziójának elkülönítése.

hogyan lehet megérteni, hogy rövidlátásom van usma a látáshoz

A kettő nem teljesen független egymástól: van, amikor az a mód, ahogy egy közönségre tekintettel megfogalmazzuk értelemigényünket, hogyan lehet hogyan lehet megérteni ezt az értelemigényt.

Ám ettől még a különbségnek alapvető jelentősége van. Az 1 és a 3 esetében azonban igen. Amíg azonban nem hiszik el s a jogászok hagyománytisztelő és tamáskodó emberek Jakab Andrással szemben kitartok amellett, hogy a tudomány olyan diszkurzív szerkezet, amelynek az igazság a meghatározó hogy rövidlátásom van.

Másik felvetésem az, hogy nem vagyok benne biztos, Jakab jól látja, hogyan néz ki az explicit normatív érvelés jellegzetes formája a jogelméletben. A normatív állítások jellegzetes keretét a funkcionális érvelés jelenti. Vagyis hogy arról mondunk valami, mi a jog értelme célja, funkciójaés aztán vizsgáljuk, a jogrendszerek strukturális mozzanatai hogyan illeszkednek ehhez az értelemhez mivel szolgálják, ha szolgálják egyáltalán.

Szerintem az ilyen funkcionális érvelés, ha jól csinálják, tökéletesen tudományos. Már legalább Arisztotelész óta. Jakab ugyancsak pontosabbá tette számomra, hogy mit ért jogelméleten. Felhívja a figyelmet arra, hogy összekeverem nála a jogelmélet és a jogtudomány feladatát 5.

Erre valóban van példa a szövegemben, úgyhogy ezért elnézést kérek. Ezután, hogy jobban értsem, megállapítja a jogelmélet feladatát. Ezt első megközelítésben természetesen világosan értem.

Második megközelítésben azonban eléggé értetlenül állok vele szemben. Fontos a megfogalmazás. Vagy ha valaki megírja a Tiszta jogtan című művét egy teljes jogelméleti perspektíva kibontakoztatása érdekében, akkor, mivel nem magyaráz egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet.

Válasz — Jakab András felhívására

Vagy ha valaki kifejti, hogy a jog lényege egyfajta funkció: a jog funkcionális kategória mint Michael Mooreakkor, mivel nem magyaráz egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet. Vagy ha valaki kifejti a jogrendszer fogalmát, illetve elméleti cikkeket közöl a jog autoritásáról mint Razakkor, mivel nem magyaráz egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet. Vagy ha valaki kifejti a természetjog fogalmi jelentőségét a jog elméleti magyarázata szempontjából mint Finnis a főművébenakkor, mivel nem magyaráz egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet.

De akkor miért nevezik széles körben jogelméletnek? Pontosabban miért értene egyet abban szinte mindenki, hogy a művek, amelyekre célzok, nemcsak a jogelmélethez tartoznak, hanem hogyan lehet megérteni közelmúlt jogelméletének kiemelkedő teljesítményeit közé? De nemcsak konkrét művekre hegyezhetjük ki a dolgot.

Hordozóság szűrés

Azt is gondolhatjuk, ha valaki ír egy jogelmélet-történeti művet, akkor, mivel nem magyaráz egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet. Vagy ha valaki mint éna jogelméleti módszertan kérdéseiről akar beszélni például a gyakorlati filozófia és a jogelmélet viszonyát igyekszik tisztázniakkor, mivel nem hogy rövidlátásom van egy vagy több pozitív jogrendet, nem művel jogelméletet. Jakab álláspontja felveti annak a lehetőségét, hogy amit én többnyire olvasok, írok, illetve tanítok, az a Jakab által specifikált értelemben nem jogelmélet.

De akkor ő minek nevezné? Két ponton érdemes kitérni azokra a felvetéseimre, amelyek arra vonatkoznak, hogyan kezel Jakab néhány jogelméleti szerzőt. Jakab azzal söpri félre azt az ellenvetésemet, hogy Dworkin-kritikája félrevezető módon leegyszerűsíti Dworkin álláspontját, hogy számára csak egy logikai hogy rövidlátásom van volt releváns Dworkinnál 2.