Vaddisznó látás, Félelmetes agyarakkal

Hogyan lát a vadász és a vad? Nimród, Vörösmarty Dániel: Hogyan lát a vadász és vad? A szemnek négy alapvető funkciója van: a tárgylátás, a színlátás, a mélységlátás és a megvilágításhoz történő alkalmazkodás. A szem optikai felbontóképessége és az ideghártya szerkezeti finomsága határozza meg a tárgylátás teljesítőképességét, a látóélességet.

Az ideghártya fényérzékelő elemeinek receptorok mozaikszerű elrendeződése a középpontban a sárga folt közepén helyet foglaló látógödörben a legszabályosabb. E 0,4 milliméter átmérőjű vízszintesen ovális területen mintegy 34 ezer fényérzékelő csap található, amelyek vaddisznó látás egy-egy, a központi idegrendszer felé vezető idegszállal áll összeköttetésben.

Amerikában a vaddisznó egzotikus kártevő

Szemünk látóélessége annál jobb, minél távolabbról minél kisebb tárgyat vagyunk képesek felismerni. Teljes a látóélesség, ha valaki például 5 méter távolságból általánosan használt vizsgáló távolság két egymástól 1,5 milliméterre levő tárgypontot különállónak lát, vaddisznó látás méter távolságból felismer valamely 3 centiméteres nagyságú részletekből álló tárgyat. Az ábrát 5 méter távolságban tartva kielégítő nappali világításnál kell nézni.

Aki a legkisebb jel állásának az irányát is felismeri, annak a látóélessége teljes, aki csak valamelyik nagyobb jelet látja, azé az ábrán feltüntetett százaléknak megfelelő. A látóélesség vizsgálatára szolgáló, egyszerűsített, 5 méter távolságból használandó olvasótábla.

A jelek mellett megadott százalékos érték a látóélességet fejezi ki A látóélesség megítélésére alkalmas még a gépjárművek rendszámtáblája is.

Ha valaki a személygépkocsi hátsó rendszámtábláját 50 méterről az vaddisznó látás 30 méterről tudja leolvasni, vaddisznó látás teljes. Nem csoda tehát, ha még a mozdulatlan őzbak agancsát és fülét is észrevesszük a hatalmas kalászba szökött búzatáblában. Az agancs elbírálásához azonban már távcsőre van szükség, még a jóval közelebb álló vad esetében is, hiszen például ha az agancs ágainak átmérője 1 centiméter, vagy még kisebb, akkor csak 33 méter távolságból vagyunk képesek megítélni az agancs részleteit.

Az idősebb vadászok már tapasztalatból is ismerik a látóélesség alapján történő távolságbecslést.

Így született meg az a gyakorlati szabály, hogy a húzó vadlibára csak akkor érdemes lőni, ha látni lehet a lábát. Vaddisznó látás liba lábának méretei alapján az ép szemű vaddisznó látás azt körülbelül méter repülési magasság alatt képes a testtől elkülönítve látni.

A vadásznak mind a cserkészésnél, mint a magaslesen sokat segít a különböző részletek felismerésében a távcső.

A távcső a látószöget megnöveli, mégpedig annyiszorosára, ahányszoros a nagyítás. A nagyítást mindig a távcsőre írt első szám jelenti, azaz a 7Xes távcső hétszeresre, a 10Xes távcső tízszeresre nagyít. Ezért a felismerhetőség értéke ugyanilyen arányban nő, vagyis az előző példánk esetében a 10Xes távcsövön áttekintve a méterre álló vad 20 méter közelségben látszik, azaz ott már az vaddisznó látás agancsának minden 6 milliméteres részlete felismerhető. A távcső tetemesen javítja látóélességünket, ezzel szemben az arra rászorulóknál a szemüveg elhagyása, vagy hibás szemüveg viselése nagyfogú látásromlást vaddisznó látás, mivel a látóélesség és a szem fénytörési vaddisznó látás között szoros összefüggés áll fenn.

Például 0,5 dioptriányi vaddisznó látás hiba a látóélességet 20, 2,0 dioptriányi pedig 80 százalékkal vaddisznó látás. A felismerésben természetesen a látóélességen kívül nagy szerepe van a színlátásnak is. Ez a funkció is az ideghártya látógödrében található csapokhoz kötött.

Szemünkben három különböző hullámhosszúságú fénysugárra érzékeny csap található, amelyek ingerülete a három alapszín, a vörös, a zöld és a kék színérzetét kelti.

A vaddisznó látás színlátású egyén a színeknek rendkívül gazdag skáláját látja, míg azok, akiknek csapsejtei egy vagy több alapszínre érzéketlenek vagy kevéssé érzékenyek, mint az átlagemberé, sajnos nem. Ezek a színvakok, illetve színtévesztők. A táblát centiméter közötti távolságból kell nézni jó nappali világításnál. A látás és 0,5 hibája egymagában nem befolyásolja a látóélességet, de az észrevevést vaddisznó látás a felismert már igen, mivel a természet tárgyainak és élőlényeinek nemcsak az alakja, hanem a színe is segít a felismerésben.

A vadra, különösen a hímekre rejtő szín nem minden esetben és nem minden évszakban jellemző. Tavasszal és nyáron az erdőszélen legelésző őzbakot sokszor elárulja a zöld környezetből kirívó, vörösbe hajló, világos barna színe. A szálerdőben mozdulatlanul álló szarvasokat sokszor jellegzetes sárgás fehér tükrükről vesszük észre.

Teljes látóélességünk és kifogástalan színlátásunk csak a látógödörnek megfelelő 1,5 fokos térszögben van. A központtól távolabb eső ideghártya részek felbontóképessége messze elmarad a látógödörétől, így az arra vetülő kép apróbb részleteinek felismerésére képtelenek vagyunk. Azonnal felkelti azonban figyelmünket, ha valamely tárgy mozog, ugyanis minőségileg eltérő ingerületet vált ki az egymást követő több receptort vaddisznó látás sorozatos inger.

Ezért természetes, hogy a vad ösztönösen mozdulatlanságával igyekszik beleolvadni a nagy, számtalan mozaikból összerakott természeti képbe. A mozgás nemcsak az észrevevésben, hanem a felismerésben is szerepet játszik, hiszen mind az embernek, mind az állatoknak a tartása és a járása sokszor egymagában is jellemző.

Látóterünk vízszintes síkban fokig terjed, s ennek csak kis részét tudjuk egyszerre részletesen megfigyelni.

A vadász a tekintetnek nemcsak automatikus, hanem tudatos vándoroltatásával keresi fel a látottak figyelemre méltó részleteit. Ebben természetesen döntő szerepe van az agykéregnek, vaddisznó látás mind a tudatos, mint az automatikus keresésben és a felismerésben rendkívüli jelentősége van az egész élet folyamán szerzett tapasztalatoknak. Ezzel kapcsolatban megemlítendő a figyelmet felkeltő tárgynak a tekintetet megragadó és a lebilincselő hatása is.

Hogyan lát a vadász és a vad? (Nimród, 1980. november)

Ez két vaddisznó látás összetett folyamat. Egyrészt az vaddisznó látás számot tartó vaddisznó látás, élőlény magára vonva a figyelmet vaddisznó látás áll, akár mozog, leköti az éleslátás terültét és megállítja a szem automatikus kereső mozgását. Ez a figyelemnek és a látótérnek pszichés beszűküléséhez vezet, ami esetleg fontos körülmények felismerésének hiányát, figyelmen kívül hagyását okozhatja.

Említésre méltó, hogy a felismerésben a figyelem kiterjedésében szerepet játszó pszichés folyamatok, a központi idegrendszert befolyásoló tényezők hangulat, fáradtság, alkohol vagy gyógyszer hatásától sem mentesek. A két szemünk látótere nagy részben fedi egymást, így a látottaknak mindkét szemünk ideghártyáján keletkezik egy-egy képe. E két kép a jobb és a bal szem vaddisznó vaddisznó látás adódóan kissé eltérő szögből vetül a két szem ideghártyájára.

Ennek alapján ítéljük meg a tárgyak térbeli helyzetét.

A mélységlátás tehát két jó látású szemhez kötött funkció, amelynek segítségével a tárgyak hozzánk és egymáshoz mért térbeli távolságát tudjuk érzékelni.

Egy szemmel csupán a tárgyak megszokott mérete alapján következtethetünk azok térbeli helyére. A szemnek a megvilágításhoz történő alkalmazkodása ezzel szemben az ideghártya másik, főleg a centrumtól távol eső területeken helyet foglaló fényérzékelő idegelemeknek, a pálcikáknak a feladata.

A szem rendkívül nagy, mintegy 50 ezerszeres fényintenzitásbeli különbségekhez képes alkalmazkodni. A teljes, a nappali fénynek megfelelő megvilágításban csak a csapok működnek, a sötétben pedig a pálcikák. Vaddisznó látás kettő közötti átmenet körülbelül 0,1 lux megvilágításnál van.

A sötéthez történő alkalmazkodás kapcsán változik a látás minősége is. Mivel a csapok működése fokozatosan megszűnik, a központi látás és ezzel a látóélesség is csökken, elvész a színlátás is. Ezért 0,1 lux-nál körülbelül a telehold fénye gyengébb világítás esetén már nem vagyunk képesek vaddisznó látás. A sötéthez történő alkalmazkodás közben látásunk minőségi változását nem vesszük észre.

Vaddisznó látás éjjel

Tudnunk kell azonban, hogy alkonyat után a központi tárgylátás és a színlátás hiányának következtében a felismerési biztonság nagymértékben csökken. Ilyenkor a nem kielégítő optikai információk következtében hajlamosak vagyunk azok képzeletbeli kiegészítésére, ami bizonyos helyzetekben végzetes tévedéshez vezethet. Az említett élettani tulajdonságok nemcsak az emberi szemre jellemzőek, hanem talán még fokozottabban vonatkoznak az állatokra is.