Szenzoros deprivációs látás, Általános pszichológia 1-3. – 2. Tanulás – emlékezés – tudás


Ez a környezetben zajló hatékony szenzoros deprivációs látás, szenzoros deprivációs látás a fent tárgyalt környezeti kompetencia alapja. Annak ellenére, hogy a környezet észlelése kitüntetett jelentőségű, az emberek a mindennapi életben hajlamosak ezt a folyamatot magától értetődőnek tekinteni. A téri kompetencia érdekes problémája ugyanis a környezeti tudatosság vö. Leff et al. A környezet használata közben jellemzően nem tudatosulnak a terek, tárgyak tulajdonságai, és ahogyan korábban említettük, a környezeti kompetencia leginkább implicit módon fejlődik.

A percepció pszichológiai tanulmányozásában hagyományosan elsősorban az egymástól elkülönült tárgyak észlelésének szenteltek nagyobb figyelmet a kutatók; kevésbé vizsgálták azt, ahogyan az emberek a sok tárgyból és az ezek viszonylataiból szerveződő összetett környezetet észlelik, például egy szobát, egy parkot vagy akár egy városrészt.

A környezetpercepció kutatása minőségileg tér el a pszichológia hagyományos percepciókutatásától.

Ezzel szemben a kontrollcsoportból senki sem maradt tiszta nyolc hónap után. Egy kutatás 19 önkéntest vizsgált, akik kitöltöttek egy kérdőívetamely azt vizsgálta, hogy az egészséges emberek szenzoros deprivációs látás tendenciát mutatnak arra, hogy olyan dolgokat lássanak, amelyek valójában nem is léteznek. Ezen a teszten az jobban és rosszabbul teljesítő emberekből állt a 19 fő. Majd egy koromsötét, hangszigetelt szobába zárták őket 15 percig.

Mint korábban említettük, az ember-környezet tudomány szerint szenzoros deprivációs látás környezetpercepció magában foglalja a környezet felfogásának környezeti kogníció olyan területeit is, mint a szenzoros deprivációs látás jelentése vagy értékelése érzelmek, preferenciák, attitűdök — lásd alább, az Affektus és környezet című alfeje- zetben. Az észlelés környezetpszichológiája ugyanakkor fontos forrásnak tekinti a tárgyészlelésről és az egyéb alapvető perceptuális jelenségekről szóló korábbi kutatásokat, és ezeket továbbgondolva igyekszik megérteni a perceptuális folyamatot az egészlegesen felfogott moláris fizikai környezet kontextusában.

szenzoros deprivációs látás

Egy korai példa az észlelési folyamatok kontextuális hatásának vizsgálatára Irving Biederman érdekes kísérlete. A résztvevőknek rövid ideig diákat vetítettek különböző környezetekről pl.

Minden képet két változatban mutattak be: egyszer egészben koherens változatmáskor pedig darabokra vágva és a részeket összekeverve kevert változat. A vizsgálati személyek feladata különböző tárgyak pl. Fontos, hogy a felismerendő tárgyak ugyanazok voltak mind a koherens, mind a kevert változaton, és az azonosítandó tárgyat tartalmazó képrészlet mindig az eredeti helyén maradt. Bie- derman eredményei szerint a résztvevők sokkal pontosabban tudták azonosítani a tárgyakat a szenzoros deprivációs látás képeken, mint a kevert képeken, még akkor is, ha megmondták nekik, hogy pontosan hova nézzenek a dián.

Ebből az a következtetés adódik, hogy a jelentésteli kontextus elősegíti a tárgyak perceptuális felismerését. Ez különösen fontos a valóságos környezetben lévő tárgyak észlelésének megértéséhez, mivel — ellentétben a hagyományos laboratóriumi kísérletekben használt, tényleges téri viszonyaikból kiemelt, izolált tárgyakkal — valós környezetben a tárgyakat mindig jelentésteli környezetben, kontextusban észleljük.

Ittelson ráadásul rámutatott, hogy a környezetészlelést inkább tekinthetjük aktív explorációnak E. Gibson,mintsem egyszerű megfigyelésnek vagy ingerek befogadásának. Az exploráció valódi környezeti kontextusban, például a városi mindennapi életben, a lét állandó velejárójának tekinthető.

Ez főként az új beköltözők jellemzője, de a régi városlakók is folyamatosan felfedezéseket tesznek, hiszen egyetlen környezetet szenzoros deprivációs látás lehet teljesen megismerni, és ez a városra fokozottan igaz Chapin-Brail, A helyek folyamatos felfedezése, feltérképezése állandó feltétele a hatékonyan alkalmazkodó életvitelnek.

Az exploráció aktív, vagyis az egyén nem passzívan szerez tapasztalatokat a környezetéről, hanem cselekvő részese a helyzeteknek, amelyekben céljai elérésére törekszik. Maga az exploráció is hat az akciókra, amelyekbe belekezd a személy, és a folyamat során az akciók maguk is módosítják mind a személyes és a csoportos jellemzőket, mind a környezeti jellegzetességeket — mindezen keresztül az egyén a környezetével való kölcsönkapcsolat- ban, tranzakcióban aktívan megteremti magának a helyzetet, amelyben a szenzoros deprivációs látás szerzi.

A környezetészlelés kutatása során tehát a kutatók a percepció fogalmát úgy definiálják, mint ami a perceptuális összetevőn kívül kognitív, képzeleti, érzelmi és értékaspektusokat foglal magában, és az egyén állapotán szükségletek, viselkedés, motiváció, kognitív folyamatok stb. A környezetészlelés elemzésének — magának a per- ceptuális folyamatnak a lezajlásához hasonlóan — a személy-környezet rendszeren belül kell történnie.

Ez a gondolatsor az ökológiai észleléselméletekhez vezet el bennünket. Ökológiai észleléselméletek Az ökológia kifejezést a Az új fogalommal a látás injekcióinak helyreállítása élőlények és az őket körülvevő élő és élettelen környezet között fennálló rendszerszerű kölcsönhatások vizsgálatára utalt. Haeckelre és az őt szenzoros deprivációs látás német biológusok ökológiai szemléletére is erősen hatott a darwini evolúció tana.

Az evolúciós és ökológiai gondolkodás a mai napig sok tekintetben átfednek, de az ökológiai problémafelvetés középpontjában nem a szelekció-adaptáció kérdései, hanem az élőlény és az őt körülvevő környezet rendszerjellegű egymásrautaltsága áll.

Az ökológiai pszichológiai elméletek szerint az adott élőlényt annak természetes környezetében kell szemlélni. Az ökológiai szemlélet egyik legnagyobb hatású úttörő képviselője James J. Gibson volt, aki pályafutása során fokozatosan építette fel ökológiai pszichológiáját.

Az ökológiai észleléselmélet percepciós szempontból szenzoros deprivációs látás észleléssel foglalkozó kurzusok tárgya, itt ezért a környezet észlelésére térünk ki részletesebben.

James Gibson és követői ökológiai nézetének lényege, hogy az észlelés nem az élőlényben zajló folyamat — vagyis nem belső, kognitív folyamatként kell megközelíteni - hanem az állat-környezet rendszerben történik.

Freund Tamás „Agyhullámok ~ Memória ~ Kreativitás...” (MAB Klub 2016. 04. 13.)

Így a vizuálisan és a többi észlelési modalitáson keresztül felvehető információt kell azonosítani az észlelő-környezet rendszer szintjén. Ennek megfelelően a percepció nem más, mint a környezeti információ aktív felvétele.

  1. A következőben átfogóan mutatjuk be a pszichológiailag indukált MTÁ-kat, az olyan gyakorlatoktól kezdve, mint a meditáció és a dobolás, egészen a kísérletes stimulációs eljárásokig és klinikai intervenciók köréig.
  2. Látványfegyveres darázs
  3. Mit érdemes inni a látás kedvéért
  4. E-mail: kilenc fernevtan.
  5. Pszichológiailag indukált módosult tudatállapotok 1. - Módosult tudat
  6. Вытащив книжку сказок, Николь улыбнулась и вставила диск в читающее устройство.

Ez a közvetlen percepció elmélete. Gibson munkái a pszichológiában egyedülállóak abban a tekintetben, hogy gyakran mélyebben tárgyalják az élőlény ember, állat számára látható ökológiai környezetet, mint például a látás fiziológiáját.

A klasszikus pszichológia dualista álláspontja szerint az élőlény és környezete logikailag teljesen különálló. Fentebb szenzoros deprivációs látás deprivációs látás rá, hogy a mozgás és aktivitás kérdésében is eltérés van a közvetett és a közvetlen észleléselméletek között. Első ránézésre mindkét megközelítés aktívnak tételezi a megfigyelőt, ám lényegesen különböznek abban, hogy ezt hogyan értik. A kognitív teóriák szerint az észlelő aktivitása mentális konstruktivitást gondolkodási, emlékezési stb.

A közvetlen észleléselmélet képviselői viszont azt tartják, hogy az észlelő a környezete tényleges explorálásában látás, hallás, ízlelés, szaglás és tapintás aktív, és mindez mozgás közben történik. Az egyén eszerint aktív megszerzője az információnak, sőt, ha például az információ nem elégséges az adekvát viselkedéshez, az egészséges, aktív észlelő olyan aktivitásokba, aktív explo- rációba fog bocsátkozni, ami még több információhoz való hozzájutást biztosít a számára Michels-Carello, Mivel — az ökológiai pszichológusok szerint — a jelentést közvetlenül a környezetből észleljük, így a környezeti észlelésnek számos olyan nem tanult jellemzője van, ami csecsemőkortól a szervezet válaszrepertoárjának része.

Ezt igazolja például a vizuális szakadék helyzet E.

szenzoros deprivációs látás

Gibson-Walk, A vizuális szakadék 3. A vizsgálatok eredményei szerint a születésük után rögtön lábra álló állatok pl. A csecsemők — amint képesek a mászásra — szintén elkerülik a szakadékot. Az ökológiai elmélet szerint ez úgy értelmezhető, hogy addig, amíg a gyerek nem képes a helyváltoztatásra, nincs szüksége erre a per- ceptuális információra.

Amint azonban a lokomóció képessége megjelenik, felszínre kerül a mélység közvetlen észlelésének képessége is, ami bizonyos fajoknál pl.

Lélekművek Pszichoterápiás Központ · Monday, 11 January ·Reading time: 9 minutes Public Az érzékszervek — olyan fizikai rendszerek, melyek receptorokon keresztül speciális külső vagy belső ingereket képesek felfogni és továbbítani, azaz olyan eseményeket, melyek az érzékszervben fizikai aktivitást váltanak ki. Az érzékszervben történik az információ lefordítása elektrokémiai kódokba. A szenzoros információt az agy fogadja, szervezi, feldolgozza, integrálja és értelmezi.

Mindebből egyáltalán szenzoros deprivációs látás következik, hogy az ökológiai pszichológusok tagadnák a tanulás szerepét a környezetészlelésben. Vizuális szakadék Gibson-Walk, nyomán A perceptuális tapasztalatnak tehát nem az ingerek jelentéssel való ellátásában, konstruálásában van szerepe mint azt a kognitív észleléselméletek tételezikhanem egyszerűen a környezetben elérhető információk jobb felhasználásához szükséges.

Az ökológiai szemlélet képviselői kezdetben heves vitában álltak a kognitív pszichológia képviselőivel Mace, ; Fodor-Pylyshyn, A későbbiekben — az alternatív fizikai, biológiai szemléletmódok lásd Reed et al. Baron, Az ökológiai pszichológusok közül Cutting például már megengedi bizonyos mentális struktúrák működését a percepcióban. Neis- sernek igaza lett: a szigorú, tisztán mentális konstrukcióra építő kognitivista pszichológiát egyre inkább felváltja egy alternatív kognitivista szemlélet, ami szerint a kognitív működés egy időhöz és anyaghoz testhez, fizikai és biológiai szubsztrá- tumhoz kötött dinamikus rendszer folytonos, környezettel összehangolt, dinamikus és önszerveződő jellegű állapotváltozása.

Rövidebben megfogalmazva: a kogníció észleléshez szenzoros deprivációs látás környezethez kötött, a kognitív tevékenység a globális agy-test-környe- zet rendszer produktuma.

Ökológiai validitás Bármilyen kutatási módszerrel is vizsgálják a környezetészlelés folyamatait a kutatók, az egyik legfontosabb — a környezet ökológiai fekete szem látás kutatásait általában érintő — vízió segített nekem probléma az ökológiai validitás hétköznapi érvényesség kérdése Brunswik, Az ökológiai érvényesség eredeti formájában a valós és az észlelt helyzet korrelációjára vonatkozott, ami a kísérletekkel kapcsolatban olyan problémaként merül fel, hogy a laboratóriumi eredmény megfelelően általánosítható-e nem kísérleti, azaz a való életben kialakuló helyzetekre.

Sokak szerint a laboratóriumban végzett pszichológiai kutatás ökológiai érvényessége általánosságban sem túl nagy, de ez a probléma különösen izgalmas a környezetpszichológiai vizsgálatokban. Mivel a környezetpszichológiát szenzoros deprivációs látás valódi környezetből származó tényleges problémák hívták életre, így képviselői között általában elfogadott az a nézet, hogy a kísérletes laboratóriumi eredmények gyakorlatilag nem általánosíthatók közvetlenül a tényleges személy-környezet tranzakciós folyamatokra Proshansky, Emiatt a környezetpszichológusok inkább csak akkor kísérleteznek laboratóriumban, ha egy elméletet tesztelnek.

Gyakrabban zajlanak terepmegfigyelések, terepkísérletek, kvázi-kísérletek, illetve — speciális feltételek mellett — szimulációk.

Az ökológiai validitás problémáját egy érdekes és gyakran vizsgált környezetészlelési hatás kísérleti vizsgálatain szemléltetjük: az úgynevezett fordulóhatás angu- laritás lényege, hogy szenzoros deprivációs látás megtett út hosszának észlelését befolyásolja az útközben felbukkanó fordulók észlelt száma — a több jobbra kicsi látás tartalmazó utakat általában hosszabbnak észleljük Sadalla-Magel, A jelenséget sokan vizsgálták, és sokféle magyarázatot adtak rá.

Néhányan pl. Sadalla-Magel, a térbeli irányváltoztatások számának növekedésével magyarázzák a hatást, és összefüggésbe szenzoros deprivációs látás az agyféltekékkel. Mások pl. Eszerint a megnövekedett eseményszám feldolgozása miatt észleljük hosszabbnak a kanyargós útvonalat. A probléma még nem megoldott, és a jelenség részletes tárgyalása itt messzire vezetne, viszont érdekes jelenség, hogy — míg felnőttekkel a hatást többnyire igazolják — gyerekekkel végzett vizsgálatokban gyakran nem mutatkozik meg a fordulóhatás Herman et al.

Itt érkezünk el a módszertani megfontolásokig, pontosabban az ökológiai validitás kérdéséig.

Szenzoros deprivációs látás gyerekek mindennapi környezetészlelését vizsgáló kutatásokban jellemzően különböző léptékű téri modelleket alkalmaznak. Nagyon alaposan vizsgálni kell ezekben az esetekben, hogy a környezetmodellek észlelése ugyanolyan percepciós készségeket követel-e, mint a hétköznapi szenzoros deprivációs látás való exploráció.

Ez jellegzetesen ökológiai validitási probléma. A környezetpszichológiában ugyanis a kísérleti kontroll hiányának ellensúlyozására alkalmazott gyakori kutatási stratégia a valós környezetek szimulálása Bosselmann-Craik, vagy virtuális környezetek használata Belingard-Péruch, Ugyanakkor viszont markánsan jelentkezik az ökológiai érvényesség problémája.

Ingermegvonásos kísérlet

A kutatások egy csoportja szerint a virtuális környezetek értékes kutatási eszközök mind az elméleti, mind az alkalmazott kutatásban, mivel a szimulált környezetekben szerzett téri tudás átvihető a valódi környezetekre.

Egy vizsgálatban Tlauka et al.

szenzoros deprivációs látás

A konkrét kutatás érvényes- ségkontrollja lehet, hogy egyéb kutatások is azt mutatják: a férfiak általában is felülmúlják a nőket a téri teljesítményt mérő tesztekben lásd pl.

Coluccia-Louse, ; a tájékozódásban mutatott nemi különbségekre A környezeti megismerésben mutatkozó nemi különbségek című szövegdobozban is kitérünk. Mások viszont pl. Ros- sano-Moak, nem találtak ilyen hatást. Szenzoros deprivációs látás ellentmondások feloldására a természetes és a mesterséges feltételek összehasonlítása céljából több módszertani vizsgálat pl.