Kibernetika és látásmód

Vendég esszé: Az élő vállalkozás mint a generatív gazdaság alapja Ezek rendszerszintű problémák, ami azt jelenti, hogy mind összekapcsolódnak és kölcsönösen függenek egymástól.

Kibernetikus katedrálisok Az első televíziót a grábóci kultúrházban láttam. A mozifilmek vetítésére is szolgáló színpad közepén, egy magas lábazaton állt a meglehetősen kis képernyőjű készülék. A hátsó sorokból alig kivehető kékes képeinek igézetében, a falu apraja-nagyja mégis rálátott a vetítőterem messzeségében pergő filmre, Tell Vilmos kosztümös történetén keresztül pedig távoli időkre szegezte tekintetét. A távolbalátónak ez a sajátos megjelenése a színpad, ill.

Végső soron ezeket a problémákat úgy kell tekintenünk, mint egyetlen válság különböző oldalait, amely nagyrészt a felfogás válsága. Mindez abból adódik, hogy a modern társadalom legnagyobb része, és különösen a nagy társadalmi intézmények, egy elavult világnézet koncepciójához csatlakoznak, olyan valóságfelfogáshoz, mely túlnépesedett, kibernetika és látásmód összekapcsolt világunk megértésére alkalmatlan. Vannak megoldások korunk legfontosabb problémáira; néhányuk még egyszerű is.

Ezek azonban radikális váltást igényelnek az érzékelésünkben, a gondolkodásunkban, az értékeinkben. És valóban, egy tudományos és társadalmi világnézetbeli alapvető változás kezdeténél tartunk, egy paradigmaváltásnál, mely olyan radikális, mint a kopernikuszi forradalom.

Nem veszik észre a korunk legfontosabb problémái közti összefüggéseket. Ráadásul nem hajlandók elismerni, hogy az ő úgynevezett megoldásaik hogyan hatnak az eljövendő generációkra.

A rendszerszemlélet nézőpontjából csak azok az életképes megoldások, amelyek fenntarthatóak. Amint azt ebben a könyvben tárgyaljuk, egy fenntartható társadalmat kell megtervezni, oly módon, hogy az életmód, a vállalkozások, a gazdaság, a fizikai struktúrák és a technológiák ne háborítsák a természet életfenntartó képességét.

Az elmúlt harminc évben világossá vált, hogy ezeknek a kérdéseknek a teljes kibernetika és látásmód nem kevesebbet követel, mint az élet radikálisan új koncepcióját.

Az élet rendszerszemlélete

Most valóban az életnek egy ilyen, újfajta megértése jön létre. A kortárs tudomány élvonalában többé nem úgy tekintünk az univerzumra, mint alapelemekből álló gépezetere. Felismertük, hogy az anyagi világ végső soron kapcsolatok mintázatokban megmutatkozó hálózata; hogy a bolygó egésze egy élő, önszabályozó rendszer.

A nézetet, mely gépnek tekintette az emberi testet, az elmét, pedig ettől külön álló entitásnak, felváltja egy másik, amely nemcsak az agyat, hanem az immunrendszert, a test szöveteit és minden egyes sejtet élő, kognitív rendszerként szemlél.

Az evolúciót már nem úgy tekintjük, mint a létért folytatott küzdelmes versenyt, hanem úgy, mint együttesen lejtett táncot, amelynek hajtóereje a kreativitás és az újdonság állandó megjelenése. Azzal, hogy az új hangsúly a komplexitásra, a hálózatokra és a szervezeti mintákra tevődik, lassanként kialakul a minőségek egy új tudománya.

Karácsony András Rendszerelmélet és fenomenológia Az alábbiakban a rendszerelmélet egyik új változatának, Niklas Luhmann rendszerelméleti felfogásának néhány a husserli fenomenológiával érintkező pontját vizsgálom meg. Nem kell különösebben mélyre ásnunk, hogy a luhmanni életműben feltűnjenek ezek a kapcsolódási pontok.

Ez az új életfelfogás újfajta gondolkodást jelent, mel kapcsolatokat, mintákat és kontextust érint. Az élet új tudományos megértése számos elgondolást és ötletet foglal magába, amelyek kifejlesztésén kiemelkedő kutatók kibernetika és látásmód csapataik dolgoznak világszerte. A jelen kibernetika és látásmód olyan interdiszciplináris szöveget szeretnénk kínálni, amely ezeket az eszméket, modelleket és elméleteket koherens módon, egységes keretbe foglalja.

Mi úgy hisszük, hogy sürgető szükségünk van egy ilyen integrált szemléletre ahhoz, hogy szembenézzünk a globális ökológiai válsággal, és óvjuk a földi élet folyamatát és virágzását.

Ezért döntő fontosságú lesz a fiatal kutatók és végzett hallgatók jelenlegi és jövőbeli generációi számára, hogy megértsék az élet új rendszerelvű koncepcióját és annak összefüggéseit a legkülönbözőbb területeken— a közgazdaságtantól, a vezetéstől, a politikán át, az orvostudományig, a pszichológiáig és a jogig. Emellett kibernetika és látásmód hasznos lesz az egyetemi hallgatóknak a humán és az élettudományokban.

A következő fejezetekben az eszmetörténet és a tudományos diszciplínák széles spektrumát pásztázzuk végig.

Nicolas Schöffer retrospektív

A reneszánszból és a tudományos forradalomból kiindulva, történelmi áttekintésünk tartalmazza a karteziánus gépelvűség evolúcióját a XVII. Az olvasó a szövegünkben nem csak számos szakirodalmi utalással, hanem a könyvben szereplő fejezeteket és részeket érintő kereszthivatkozásokkal is találkozhat.

Ennek a rengeteg hivatkozásnak jó oka van. Az kibernetika és látásmód rendszerszemléletének központi jellemzője a nemlinearitás: minden élő rendszer összetett — vagyis távolról sem lineáris — hálózat, továbbá, számtalan összefüggés van az élet biológiai, kognitív, társadalmi és ökológiai dimenziói között.

Így egy olyan fogalmi keret, amely integrálja ezeket az összetett dimenziókat, köteles tükrözni az élet jellemzően nemlineáris természetét.

Nicolas Schöffer kibernetikus szobraiból nyílik kiállítás a Műcsarnokban

Küzdelmünkben során, melyben egy ilyen összetett fogalmi és eszmehálózatot igyekeztünk kommunikálni az írott nyelv lineáris korlátai közt, úgy éreztük, a szöveget behálózó kereszthivatkozások kapcsolatrendszerét kell használjuk. Reméljük, hogy az olvasó úgy találja majd, hogy az élet hálójához hasonlóan, ez a könyv maga is olyan egész, amely több, kibernetika és látásmód részeinek összessége. Sőt, ezek a filozófia és vallás legmélyebb gyökerei. A görög filozófia legkorábbi iskolája, amelyet milétoszi iskola néven ismerünk, nem tett különbséget az élő és az élettelen, sem pedig a szellem és az anyag között.

Úgy hívták, hogy Tao — az univerzum útja vagy folyamata. A taoista bölcsek számára minden dolog, legyen az élő vagy élettelen, beágyazódott a Tao folyamatos áramlásába és változásába. A meggyőződés, hogy a világegyetemben mindent átitat az élet, korszakokon át alapvető vonása volt az ősi természeti hagyományoknak.

A monoteista vallásokban ezzel ellentétben az élet eredete egy isteni teremtőhöz társult. Ebben a könyvben az élet eredetének és természetének ősrégi kérdéseit a modern tudomány szemszögéből közelítjük meg. Látni fogjuk, hogy még ebben a szűkebb összefüggésben is, a különbségtétel élő és élettelen anyag között gyakran problematikus és kissé önkényes. Mindazonáltal a modern tudomány kimutatta, hogy az élő szervezetek túlnyomó többsége alapvető jellemzőkkel rendelkezik, amelyek feltűnően különböznek az élettelen anyagokétól.

Ahhoz, hogy teljes egészében felbecsüljük az új tudományos életeszme eredményeit és korlátait — ami e könyv tárgya —, először hasznos lesz tisztázni magának a tudománynak a természetét és korlátait. A tudomány, mai értelmezése szerint, nyakmasszázs a látáshoz tudás olyan szervezett egysége, kibernetika és látásmód csak kibernetika és látásmód bizonyos módszerrel, az ún.

A tudományos módszer jellemzői csak a XX. A tudományos módszer A tudományos módszer a természeti és társadalmi jelenségekkel kapcsolatos ismeretszerzés egy bizonyos, összegző megfogalmazással, több szakaszban megnyilvánuló módja. Először is tartalmazza a vizsgált jelenségek rendszeres megfigyelését, valamint ezeknek a megfigyeléseknek bizonyítékként, azaz tudományos adatokként történő rögzítését.

Egyes tudományokban, mint például a fizika, a kémia és a biológia, a szisztematikus megfigyelés szabályozott kísérletekkel jár együtt; máshol, például a csillagászatban vagy paleontológiában, ez nem lehetséges. Ezután a tudósok koherens módon, belső ellentmondásoktól mentesen próbálják összekapcsolni az adatokat.

Az így kapott reprezentáció tudományos modellként ismert.

Amikor csak lehetséges,a matematikában rejlő pontosság és belső következetesség miatt modelljeinket a matematika nyelvén igyekszünk megfogalmazni. Azonban sok esetben, különösen a társadalomtudományokban, az ilyen próbálkozások problémásak voltak, mivel a tudományos modellek olyan szűk tartományra korlátozódnak, hogy sokat veszítenek hasznosságukból.

Így az utóbbi néhány évtizedben felismertük, hogy sem kibernetika és látásmód matematikai megfogalmazások, sem a számszerű eredmények nem lényeges elemei a tudományos módszernek.

Végül az elméleti modellt további megfigyelésekkel és lehetőség szerint további kísérletekkel ellenőrizzük. Ha úgy találjuk, hogy a modell összhangban van a vizsgálatok minden eredményével, és különösen, ha alkalmas új kísérletek eredményeit megjósolni, akkor végül tudományos elméletként fogadjuk el.

Az eljárás, hogy a tudományos ötleteket és modelleket ismételt teszteknek vetjük alá, a tudósok közösségének kollektív vállalkozása, és a közösség hallgatólagos vagy kifejezett egyetértésben dönt a modell elméletként történő elfogadásáról. A gyakorlatban ezek a szakaszok nem szépen elválasztva, és nem mindig ugyanabban a sorrendben fordulnak elő. Például egy tudós kidolgozhat egy intuíción vagy kezdeti empirikus adatokon alapuló előzetes általánosítást vagy hipotézist.

Ha a későbbi megfigyelések ellentmondanak a hipotézisnek, megpróbálhatja a hipotézist módosítani anélkül, hogy teljesen kibernetika és látásmód kellene adni. De ha az empirikus bizonyítékok továbbra is ellentmondanak a hipotézisnek vagy a tudományos modellnek, a tudós kénytelen elvetni azt egy új hipotézis vagy modell javára, amelyet később további vizsgálatoknak vetnek alá. Még egy elfogadott elmélet is megdőlhet végül, ha ellentmondó bizonyítékok merülnek fel.

Ez a módszer, amely minden modellt és elméletet szilárdan empirikus bizonyítékokra alapoz, a tudományos megközelítés lényege. A tudomány mai megértéséhez elengedhetetlen az a felismerés, hogy minden tudományos modell és elmélet korlátozott és közelítő pontosságú ahogyan a 4.

Ezért, hogy bármelyiküket teljesen megmagyarázhassuk, meg kell értenünk az összes többit is, és ez nyilvánvalóan lehetetlen. A tudományos vállalkozást az a felismerés teszi egyáltalán kivitelezhetővé, hogy bár a tudomány soha nem tud teljes és végleges magyarázatot adni, kibernetika és látásmód és közelítő tudományos ismeretek lehetségesek.

Ez frusztrálónak tűnhet, de sok tudós számára az a tény, hogy meg tudunk fogalmazni közelítő modelleket és elméleteket kibernetika és látásmód egymással összefüggő jelenségek végtelen hálózatának leírására, és idővel képesek vagyunk módszeresen javítani modelljeinket vagy megközelítéseinket, a bizalom és az erő forrása. A folyamatos fejlődésnek e nézetét Thomas Kuhn tudós és filozófus kérdőjelezte meg radikálisan, nagy hatású könyvében, A tudományos forradalmak szerkezetében.

Kuhn munkája óriási hatást gyakorolt a tudományfilozófiára, valamint kibernetika és látásmód társadalomtudományokra. Talán rövidlátás témája tudományos paradigma definíciójának legfontosabb aspektusa az, hogy nemcsak koncepciókat és technikákat, hanem értékeket is magában foglal. Kuhn szerint az értékek nem periférikusak sem a tudományra, sem a technológiában való alkalmazásokra nézve, hanem éppen az alapjuk és hajtóerejük.

A XVII. Kuhn feltárta e meggyőződés téves voltát azzal, hogy megmutatta: a tudományos tények az emberi észlelések, értékek és cselekedetek teljes konstellációjából származnak — egy paradigmából — amitől nem választhatók el. Bár a részletes kutatásaink nagy része nem függ kimondottan az értékrendünktől, a nagyobb paradigma, amelyen belül a kutatás zajlik, soha nem lesz értékmentes. Ezért, mint tudósok, nemcsak intellektuálisan, hanem erkölcsileg is felelősek vagyunk a kutatásunkért.

E tágabb társadalmi és kulturális átalakulások elemzése érdekében, Capra6. Kibernetika és látásmód legbensőbb lényege egy váltás a metaforák terén, ami ma egyre nyilvánvalóbbá válik, amint azt Capra tárgyalta — a változás attól a szemlélettől, hogy a világot gépnek látjuk, elvezet addig, hogy megértsük, mint hálózatot.

Nem volt állandó változás, de voltak benne tudományos forradalmak, visszahanyatlások és ingalengések. A káoszelmélet Indiai trataka látványgyakorlat közül átvett a 6.

Jóllehet, ban megnyílt ugyan a Nicolas Schöffer Gyűjtemény Kalocsán, a művész szülővárosában, mégis, Schöffernek utoljára ben volt jelentős tárlata Magyarországon. Az új kiállítást döntően a művész egykori műtermében, az özvegye tulajdonában lévő kibernetikus szobrokra építjük, s a tárlat megvalósításában aktív szerepet vállal maga Eléonore Schöffer is. Az állami garanciával megvalósuló kiállítás ebben a valamikori műteremben tárolt hatalmas anyagból mutat be válogatást. A legnagyobb hangsúlyt a tárlaton a művészt ismertté tevő kibernetikus és kinetikus szobrai kapják, de emellett bepillantást nyújt az anyag a festőként induló Schöffer korai munkáiba, valamint a meg nem valósult építészeti, olykor város méretű terveiből fennmaradt vázlatokba is.

Az alapvető megtudja mínusz látás az egyes részek és kibernetika és látásmód egész között áll fenn. A részek hangsúlyozását nevezzük mechanisztikusnak, redukcionistának vagy atomisztikusnak; ha az egészen van a hangsúly, holisztikusnak, organizmikusnak vagy ökológiainak.