Dioptriás élesség
By brian Az MIT és Dioptriás élesség együttműködésében kifejlesztett Light Field Display technológia különböző algoritmusokat használ egy-egy kép megváltoztatásához a szemlélő dioptria-értékei alapján, a dioptriás élesség fényességű pixelek egy fényszűrőn áthatolva pedig már úgy jutnak el a retinába, hogy a teljes képet már élesben láthatjuk.
Tulajdonképpen az éles képből visszafejtik azt az állapotot, amit a rossz látással rendelkező szem átalakít belőle, így akik még kénytelenek a tévéhez vagy a laptop képernyőjéhez szemüveget viselni, azok az új technológiának köszönhetően nemsokára el is dobhatják az okulárékat.
Ráadásul a korrigáló lencsék kiváltása mellett az olyan defektusokat is kezelni tudják majd az új kijelzőkkel, mint például a szférikus aberráció, aminél a fénysugarak nem találkoznak egy pontban, szóródni fognak és emiatt az fénytörés miatt az összkép bizonyos részei homályosan látszanak. Dioptriás élesség szimulációk során többek között Vincent Van Gogh-festmények és színes hőlégballonok fényképeit tesztelték egy szenzorokkal turbózott, ppi-s iPod Touch képernyőjén, a fókusz variálását pedig egy Canon DSLR-fényképező optikájával oldották meg, hogy ezzel szimulálják a távollátást és rövidlátást.
Az első kézzelfogható képernyő-prototípusok előállításához dioptriás élesség olyan problémákat kell még megoldaniuk, mint például az egyénenként változó fókusztávolság, továbbá a rezzenéstelen szemszög mellett a mozgó tekintetnél sem árt, ha megtartják a kép élességét, sőt az azonos képernyőt szemlélő, ám különböző élességben látó felhasználókra is gondolni kell, akiknél ppi feletti pixelsűrűségnél látnak esélyt az együttes alkalmazásra.
Az első hasznos alkalmazási dioptriás élesség lehet, ahol az ppi pixelsűrűség feletti kijelzők valóban indokoltak lehetnek.
