Amit az ember lát 1% -os látással
Főoldal » Képzőművészet » Látás, látvány, illúzió Látás, látvány, illúzió A mulandóságra ítélt világ látása Sokszor merengtem a csillagos eget figyelve idő, tér és illúzió viszonyáról. Ladakhban járva láttam a legtisztább égboltot. Ahogy felnéztem, csillagok milliárdjai sorakoztak oly sűrűn egymás mellett, mint a mesefilmekben. A jó látási viszonyok talán a tiszta levegőnek voltak köszönhetőek, vagy a amit az ember lát 1% -os látással magasságnak s a zavaró fények hiányának.
Ez a sokmilliónyi csillag eltérő távolságra van tőlünk. Némelyik csak pár fényévnyire, de sok közülük akár több ezer fényévre kering tőlünk. A csillagok távolsága a fény sebessége alapján határozható meg; egy fényév az a távolság, amit a fény egy esztendő alatt fut be, másodpercenként A csillagos ég múltbéli állapota Ha tehát felnézünk az égre, nem a csillagok mostani állapotát látjuk, hanem azt, ahogyan a távolabbiak több ezer, a közelebbiek néhány száz esztendeje léteztek.
Köztem és a végtelen között minden méteren más-más időzóna érvényesül. S ahogy igaz ez a csillagoktól a Föld irányába haladva, igaz megfordítva is: a jelen pillanat képe eszeveszett sebességgel halad a mindenség felé, hogy ott egyre táguló, ritkuló képként hagyjon benne örök lenyomatot. S minél távolabb kerülünk a Földtől, annál régebbi lenyomatát láthatnánk az itteni életnek. Ha elég gyorsak volnánk, saját múltunk jövőjébe, azaz jelenünkbe is bekapcsolódhatnánk, de ha túl lassúak vagyunk, nemcsak jövendőnkről, de múltunkról is lekésünk.
Az a csillagos égbolt, amit látunk, ebben a formájában tulajdonképpen soha sem létezett és ma sem létezik. Mégis egyszerre láthatjuk Univerzumunk legkülső szélének sok ezer évvel ezelőtti állapotát, aztán a Földhöz közeledve amit az ember lát 1% -os látással néhány évszázados történelmet, Naprendszerünkön belül pedig a néhány perce történt eseményeket a tágas térben.
A távoli csillagok, meglehet már nem is léteznek — bár még látjuk őket, mert képük, fényük folyamatban van amit az ember lát 1% -os látással, lenyomatuk még érkezik hozzánk. A fénysebesség korlátai miatt nem érzékelünk bizonyos változásokat, amik pedig fontosak volnának: a fényhez kötött érzékelés korlátozó küszöbértéket is jelent.
Minden észlelésünk első korlátja a fény. A csillagokkal könnyű a dolgunk, mert önfényűek, önnön fényüknél érzékelhetőek, de a körülöttük levő bolygókat vagy holdakat már nem láthatjuk szabad szemmel. Földi körülmények között is csak azt észleljük, amit megvilágít a fény.
Ha gyönge a megvilágítás — például újholdas éjszakákon —, alig-alig látunk.
- Vitaminok a látás hyperopia javítására
- Szokatlan látás az embereknél.
- Tetoválás látás
- A látás jelentése az emberek számára
- A színvakság teljes vagy részleges képtelenség a színek megkülönböztetésére.
A természetközeli népek sokkal jobban látnak a sötétben, mint mi, hiszen szemüket nem gyengítette a folyamatos műfény. Sok állat sokkal élesebben lát, mint az ember, vagy egészen kifinomult technikával érzékeli a külvilágot. Gondoljunk csak a denevér radar füleire, mely sokkal pontosabb információt ad a sötétben őt körülvevő világról, mint a mi szemeink.
A denevér magas hangot ad ki, mely a tárgyakról visszaverődve jelöli azok helyét, nagyságát és formáját. Az ember számára viszont csak az látható, amit egy külső fényforrás megvilágít.
Ezzel kiszolgáltatottá váltunk a külső fényforrással szemben, aminek a színe is fontos, hiszen meghatározásaink a Nap sárgásfehér fényénél igazak.
Az ettől eltérő színű fények más-más látványt nyújtanak, néha láthatatlanná téve dolgokat. A filmes szakma gyakran használta ki a kék háttérből adódó lehetőségeket. Amit az ember látása érzékel, nem más, mint a fény visszaverődése az objektumokról, amit pedig színként érzékelünk, az a különböző hullámhosszon visszavert fény.
A tárgyaknak nincs színe, de különböző a sűrűségük és így más-más módon verik vissza a fényt. A szemünk finomságától függ, hogy mi az a legkisebb módosulás, amit már színváltozásként érzékelünk.
Nyilván ebben sem vagyunk egyformák, hiszen a kifinomultabb látással rendelkezők számára kisebb változás is észlelhető. Az anyagnak létezik olyan ritka formája, amit már nem látunk.
A levegő vagy a gázok többsége olyan csekély sűrűségű, hogy jelenlétüket amit az ember lát 1% -os látással vagyunk látványként érzékelni. Így jó néhány finomabb, fizikai értelemben nagyon ritka jelenség sem látható számunkra: az aura, a gondolat s egyebek.
Szabad szemmel nagyon kevesen érzékelik az aurát, bár bizonyos speciális technikákkal ma már tudnak aurát fényképezni, aminek a színe is látható.
BNO-kódja HNem azonos a retinaleválás néven ismert kórképpel. Általában a külső, ritkábban a belső magvas rétegben alakul ki, és a látás funkciójának sérülésével jár. A makuladegeneráció kezelés nélkül az aprólékos tevékenységek végzéséhez szükséges centrális látás és a színlátás fokozatos elvesztéséhez vezet.
Akinek jó a szeme, láthatja, pontosabban érzékelheti a hő jelenlétét, hiszen a felforrósodott levegő másként engedi át a fényt, és kicsit torzítja a mögötte levő világot.
A levegő esetében is létezik ilyen fényvisszaverődés, illetve -elnyelés, de a levegő oly ritka, hogy nincsen színe. Tegyük hozzá, szerencsére, hiszen különben nem látnánk semmit a környező világból, mert eltakarná a levegő! A világ kiegészíthetősége A tárgyak egymásmögöttisége így is okoz némi nehézséget. Agyunk kiegészíti a hiányzó részeket, de ezt meg kell tanulnunk.
Ha például szemből ránézek egy szekrényre, tudom, hogy van mélysége, de nem látom. Ha egy fa törzsét eltakarja a ház vagy a kerítés, tudom, hogy van törzse, bár nem látom. A világ kiegészítésének feladata nagyon gyakran okoz problémát. Gondoljunk csak egy félig olvasható betűsorra, amit agyunk kiegészít és amit az ember lát 1% -os látással teljes szót, fogalmat olvassa ki belőle.
Az emberek többsége azt hiszi, az ilyen feladatokat mindannyian egyformán oldjuk meg, pedig ez messze nem így van.
Telefon: 06 1 E-mail: info szentkeresztplebania. A külső Nap a belső szimbóluma. Az, ami az ember számára fontos, hogy ne a külső világosságot nézze a szemével, hanem a belsőt — a szívével. Jn 8,
Mivel a világ kiegészítése nagyrészt tanulási feladat, nagyon nagy mértékben függ a szociális háttértől, az anya gondoskodó magyarázataitól, illetve az iskolától; de legnagyobb mértékben a rajztanulás szintjétől. Gyakran kaptunk olyan rajzfeladatot, hogy a frontálisan beállított modellt látás hiánya 7 betű le hátulnézetben.
Látás, látvány, illúzió
A feladat számomra mindig kedves és izgalmas volt, főként az utolsó perc, mikor a túloldalról is megnézhettem a valóságot és összehasonlíthattam a rajzlapommal. A látvány és a tudat nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. Látnak olyan dolgokat, melyek az egyszerű emberek számára nem is érzékelhetőek.
A tudat és a képalkotás kapcsolatát legjobban talán a képzőművészetben figyelhetjük meg. Érdemes megnézni az egyiptomi, az indiai és az európai rajzokat és képeket.
Az egyiptomiaknál, mint ismeretes, nem volt jelen a perspektíva, képeiken a valóság minden részletét ábrázolták, még a takarásban levő részleteket is, kiterítve vagy egymás fölé helyezve. Így tulajdonképpen sokkal több információhoz juthatunk, mint a nálunk megszokott perspektivikus képeken. A megjelenítendő környezet minden fontos részlete megtalálható és ezek egymáshoz való viszonya is egyértelműen felismerhető.
Ez természetesen nem arra utal, hogy az egyiptomiak nem láttak perspektívát, hanem eltérő véleményt alkottak a képi ábrázolásról. Azt jelenítették meg, ami számukra a legfontosabb volt. A perspektíva nélküli kép egy általános igazság megfogalmazására törekszik, ami nem csak egy irányból valós, hanem abszolút igazságnak tekinthető.
Ehhez hasonlóak a nálunk is alkalmazott szerkezeti, nézeti rajzok. Az ilyen képek természetesen nem készíthetők el egy helyben трейдеры в форекс, amikor lerajzoljuk azt, ami látható.
Egy kert valósághű mód és látás nélkülözhetetlen a terep bejárása, a sokszor láthatatlan részletek, csak bizonyos nézőpontból feltáruló apróságok megfigyelése.
Az egyiptomiak az emberábrázolásnál is a legjellemzőbb irányokat, nézeteket használták fel: a fejnél a profilt, a testnél a frontális nézetet, a lábaknál az oldalnézetet. Ilyen pózban sohasem áll az ember, teste mégis így képezhető le a legpontosabban; ráadásul ez a nézet az emberlétnek egy olyan elegáns és tiszta megfogalmazását adja, amely mentes szinte minden amit az ember lát 1% -os látással anyagi jellemzőtől tudatlanság, szenvedélys a humán létezés isteni perspektíváját helyezi előtérbe, minimális karakterábrázolással.
Ugyanez figyelhető meg a régi indiai képeken is.
Nincsenek túlrészletező természeti leírások, nincsenek árnyékok. Természetesen nem azért, mert nem látták, vagy nem tudták volna lerajzolni, hanem azért, mert az emberlét abszolút vonatkozásait igyekeztek megragadni.
SZent KERESZT plébánia
Ez a lényeg szinte steril ábrázolása; ezért sosemvolt fákat és lehetetlen, eltúlzott arányokat, szemeket, tagokat alkalmaznak a festők, a leíró ábrázolás helyett a kvintesszencia megragadása végett. Így tudták ábrázolni a magas szintű érzelmeket, a raszákat, s ez a képesség éppen nem a feleslegesen túlrészletező technikából adódik, hanem a letisztult, jól áttekinthető szerkezetből, az arcokból és a tekintetekből sugárzó emóciókból.
Perspektívanyerés és -vesztés Az európai festészet is ezeken az alapokon indult el, de a reneszánsz végleg megváltoztatta a képi amit az ember lát 1% -os látással szemléletét.
Vizuális gyakorlatokat nézni ezt még meglehetősen visszafogottan használta, hiszen az árnyékok nagyon diszkréten vannak jelen és a térbeli elhelyezés sem ad egy szűkülő irányt.
- A színes vakság típusai Ebben a besorolásban kétféle örökletes megsértése van a színérzékelésnek: dikromáziás és anomális trichromásia.
- Hogyan látja a világ színes vakot, amit nem különböztet meg - Szemüveg September
- Andrass9 : nem, a nikkem szó szerint értendő :D A közvilágítás egyébként sárga.
Hasonlítsuk össze az ő képeit a ma divatos, az abszurditásig fokozott perspektivikus ábrázolásokkal, ahol az árnyék már jelentősebb, mint a fény, és az ember anyagi mivolta, szenvedélyessége van jelen, nem pedig a lelke.
A tér szűkülése szinte drámai, kizárja a távolba látás minden lehetőségét. Csak a legjobbak képesek a fizikai tér és dimenzió lezárásával vagy megsemmisítésével feltárni a metafizikai valóság lehetőségét, feltörve a transzcendens dimenziók pecsétjét. A tudat átalakulásával a látásmód is amit az ember lát 1% -os látással átalakul, ami talán a művészetben ragadható meg a legjobban.
Gondoljunk csak a Rorschach-féle teszt asszociációs képeire! A realista látásmódot hajlamosak vagyunk magasabb szintűnek tekinteni, pedig talán ez van legmesszebb a valóságtól.
A művészvilág játékos kedvében olyan képeket is alkotott, melyek amit az ember lát 1% -os látással az emberi szem gyengeségét használják ki, így nyújtják a látványt. Gyakran éltek a két dimenzió kínálta trükkök lehetőségével, erre talán az egyik legjobb példa Vasarely pop-art művészete.
Olyan módon játszott a vonalakkal, hogy szinte valósággá vált a három dimenzió a papíron, anélkül, hogy bármilyen árnyékolást alkalmazott volna. Szemünk nem tudja követni a síkot, hanem a vonalak hatására átlép a térbe.
A huszadik század második felében sokan játszottak ezzel, és a reklámszakma is gyakran használta. A pirosnak és a kéknek is van olyan árnyalata, mely egymás mellé helyezve előtérbe hozza a feliratot. Vagy nézzük a varázsképeket, ahol létezik egy elsődleges kép, melyet mindenki lát rögtön, illetve egy másodlagos kép, ami csak egy idő után tűnik elő, a fókuszálás gyengülésével.
Ilyenek a látásvizsgálatban alkalmazott színes körök mögé rejtett számok. A szem gyengesége gyakran határt szab lehetőségeinknek. A szürkületi farkasvakság vagy a túl erős, vakító fény valósággal bántó benyomás. Nem tudjuk követni a nagy sebességgel mozgó tárgyakat — például egy lövedék amit az ember lát 1% -os látással —, de a túl lassan mozgó vagy változó jelenségeket — például egy hegy sorvadását — sem. Érzékelésünk eme korlátai nehezítik kapcsolatunkat a külvilággal.
Ezért tarthatatlan a közkeletű mondás: hiszem, ha látom — mert a szemünk gyakran becsap bennünket.
- Alekszej Savrasov; Ilya Repin.
- Ön mennyire látja jól a színeket? Most kiderítheti! | rovento.hu
- Ön mennyire látja jól a színeket?
Azt sem látjuk, ami az orrunk előtt van, az empirikus észlelés sokszor csődöt mond. Egy százforintos fémpénz elegendő a Nap eltakarásához, holott az sokszorta nagyobb, mint az érme. A Hold gyakran a Nappal azonos méretűnek tűnik, pedig jóval kisebb.
Számunkra evidens, hogy ami messzebb van, azt kisebbnek látjuk. Ez egyre szűkülő perspektívát feltételez, ahol csak a távolság ismeretében tudunk viszonyítani. Egy képen ábrázolt látvány abszolút nagyságát nem tudjuk meghatározni, csak akkor, ha van viszonyítási alapunk.
Perifériás látás férfi nő
A filmes szakma és a látványtervezők gyakran élnek ezzel a lehetőséggel is. Látásunk gyöngeségét a szemfényvesztők is kihasználják mutatványaik során. Eltüntetnek és elővarázsolnak dolgokat, amik a mutatvány előtt s után is ott voltak, csak mi nem látjuk őket. De mennyi minden zajlik előttünk, anélkül hogy bármit látnánk belőle!
Nem látjuk a meleget vagy amit az ember lát 1% -os látással hideget, nem látjuk a zenét, vagy az érzelmeket, mint önálló rezgéseket; nem látjuk, ahogy a fény halad, nem látjuk a levegőben szaladgáló vírusokat; semmit, ami túl kicsi vagy túl nagy.
Hullámhosszban és méretben egy igen szűk intervallum az, ami látható számunkra. Mégis mi az, amit látunk? Amit látványként érzékelünk, valójában nem más, mint a retina irritációja. Valamely ingerhatás éri az érzékelő felületet, de ez a hatás függetlenedhet a minket körülvevő tárgyi valóságtól.
Erre a gondolatra épült a hetvenes években készült Brainstorm című film. A történet szerint a látóidegen keresztül a többi idegvezeték is elérhetővé vált, így a computer vezérelte látvány nemcsak mentális hatást keltett, hanem testileg is átélhetővé vált.
A gépi vezérlés más-más forgatókönyvek szerinti élmények gyakorlati megélését tette lehetővé, sőt, fordítva is működött a dolog: az emberek tapasztalataihoz kapcsolódó képeket is rögzíteni tudták.
Így tapasztalták meg mások is, hogy mit lát egy zongorista játék közben, vagy mit érzékel az ember a halála előtt. Az anyagi látás alapja egy idegpályán végigfutó ingerhatás, ami többnyire a fizikai valóság hatására jön létre, de nem feltétlenül.
A látvány tapasztalati úton válik tudatos valósággá számunkra, ellenben a tisztánlátás azt feltételezi, hogy nem az anyagi látványhoz kötjük a tapasztalatot. Megpróbálunk finom rezdüléseket is észrevenni, túl az anyag bűvöletén, s egyre közelebb jutva az anyagtalanhoz. A tisztánlátás azt jelenti, hogy a kevésbé sűrű halmazokat is érzékeljük, s ezekből minél magasabb szintű összefüggéseket igyekszünk megérteni, majd ezeket az eredményeket visszavetítjük a látványra.
Ismertem olyan világtalan embert, aki érzékelte az aurát és a harmadik szemével látott. Számára az emberek fényesebb vagy kevésbé fényes fénygombócok voltak, így mindig tudta, ki honnan beszél hozzá és milyen lelki szinten áll az illető. Melyik látás a valóságosabb: az övé vagy a mi anyagi szemünk által megismert világ? Lehetséges-e, hogy az ő általa megismert dolgok nincsenek a mulandóság táblájára róva? Olyan ez, mintha a biológiai szem csak azt láthatná, ami az örök változás keretein belül zajlik, s bár tudomásunk van a mindenség egy másik régiójáról, azt mégsem láthatjuk.
Ön mennyire látja jól a színeket? Most kiderítheti!
Talán túl durvák a látóidegeink és így csak az igen erős hatást érzékelik? Vagy létezik a finomabb látásnak egy másik eszköze? A látás, mint érzékelés három amit az ember lát 1% -os látással a fény, a szem és a tudat. Az első problematikus elemről, a fényről már beszéltünk, a második a látás eszköze, a szem, ami felfogja a fényvisszaverődést.
Ki színezik - a színérzékelés és a betegségtípusok megsértésének okai
Ez az eszköz, a fizikai látás sem eléggé kifinomult, s bár a látás, mint érzékszervi működés fantasztikusan bonyolult, mégis mondhatjuk, a kifejezetten durva hatások észlelésére van kalibrálva. Szemünk a Napot nem bírja, hiszen annak belső fénye túl sok számára. Meglehetősen szűk intervallumban — nm nm közötti hullámsávban — érzékeljük látványként a világot.
