Ami szinte abszolút látás
Főoldal » Képzőművészet » Látás, látvány, illúzió Látás, látvány, illúzió A mulandóságra ítélt világ látása Sokszor merengtem a csillagos eget figyelve idő, tér és illúzió viszonyáról. Ladakhban járva láttam a legtisztább égboltot. Ahogy felnéztem, csillagok milliárdjai sorakoztak oly sűrűn egymás mellett, mint a mesefilmekben. A jó látási viszonyok talán a tiszta levegőnek voltak köszönhetőek, vagy a nagy magasságnak s a zavaró fények hiányának.
Ez a sokmilliónyi csillag eltérő távolságra van tőlünk.
- Jelenkor | Archívum | Látni és láttatni
- Glaukóma látáskezelése
- Látás rövidlátó asztigmatizmus
Némelyik csak pár fényévnyire, de sok közülük akár több ezer fényévre kering tőlünk. A csillagok távolsága a fény sebessége alapján határozható meg; egy fényév ami szinte abszolút látás a távolság, amit a fény egy esztendő alatt fut be, másodpercenként A csillagos ég múltbéli állapota Ha tehát felnézünk az égre, nem a csillagok mostani állapotát látjuk, hanem azt, ahogyan a távolabbiak több ezer, a közelebbiek néhány száz esztendeje léteztek.
Köztem és a végtelen között minden méteren más-más időzóna érvényesül.
Gyógyítás - Dr. Budai Anikó honlapja
S ahogy igaz ez a csillagoktól a Föld irányába haladva, igaz megfordítva is: a jelen pillanat képe eszeveszett sebességgel halad a mindenség felé, hogy ott egyre táguló, ritkuló képként hagyjon benne örök lenyomatot. S minél távolabb kerülünk a Földtől, annál régebbi lenyomatát láthatnánk az itteni életnek. Ha elég gyorsak volnánk, saját múltunk jövőjébe, azaz jelenünkbe is bekapcsolódhatnánk, de ha túl lassúak vagyunk, nemcsak jövendőnkről, de múltunkról is lekésünk.
Az a csillagos égbolt, amit látunk, ebben a formájában tulajdonképpen soha sem létezett és ma sem létezik. Mégis látás-helyreállító terápia láthatjuk Univerzumunk legkülső szélének sok ezer évvel ami szinte abszolút látás állapotát, aztán a Földhöz közeledve a néhány évszázados történelmet, Naprendszerünkön belül pedig a néhány perce történt eseményeket a tágas térben.
A távoli csillagok, meglehet már nem is léteznek — bár még látjuk őket, mert képük, fényük folyamatban van —, lenyomatuk még érkezik hozzánk.
- Helyreállítja a látáslátást
- Szemészeti szó
- Она несколько раз подчеркивала вчера вечером, что ее уход не должен вызывать скорбь, его подобает отметить, как день завершения удивительной жизни.
- Szemgyakorlat rövidlátása
- Люди еще никогда не видели подобных аксессуаров на своих хозяевах.
- Он происходит лишь раз в два года и затрагивает всю колонию.
A fénysebesség korlátai miatt nem érzékelünk bizonyos változásokat, amik pedig fontosak volnának: a fényhez kötött érzékelés korlátozó küszöbértéket is jelent. Minden észlelésünk első korlátja a fény.
A csillagokkal könnyű a dolgunk, mert önfényűek, önnön fényüknél érzékelhetőek, de a körülöttük levő bolygókat vagy holdakat már nem láthatjuk szabad szemmel. Földi körülmények között is csak azt észleljük, amit megvilágít a fény.
Ha gyönge a megvilágítás — például újholdas éjszakákon —, alig-alig látunk. A természetközeli népek sokkal jobban látnak a sötétben, mint mi, hiszen szemüket nem gyengítette a folyamatos műfény. Sok állat sokkal élesebben lát, mint az ember, vagy egészen kifinomult technikával érzékeli a külvilágot. Gondoljunk csak a denevér radar füleire, mely sokkal pontosabb információt ad a sötétben őt körülvevő világról, mint a mi szemeink.
A kétszemes látás Az Ames-szoba illúzió lényeges eleme, hogy egyetlen pontból, egy szemmel látjuk a teret.
A denevér magas hangot ad ki, mely a tárgyakról visszaverődve jelöli azok helyét, nagyságát és formáját. Az ember számára viszont csak az látható, amit egy külső fényforrás megvilágít.
Ezzel kiszolgáltatottá váltunk a külső fényforrással szemben, aminek a színe is fontos, hiszen meghatározásaink a Nap sárgásfehér fényénél igazak. Az ettől eltérő színű fények más-más látványt nyújtanak, néha láthatatlanná téve dolgokat. A filmes szakma gyakran használta ki a kék háttérből adódó lehetőségeket. Amit az ember látása érzékel, nem más, mint a fény visszaverődése az objektumokról, amit pedig színként érzékelünk, az a különböző hullámhosszon visszavert fény.
A tárgyaknak nincs színe, de különböző a sűrűségük és így más-más módon verik vissza a fényt. A szemünk finomságától függ, hogy mi az a legkisebb módosulás, amit már színváltozásként érzékelünk. Nyilván ebben sem vagyunk egyformák, hiszen a kifinomultabb látással rendelkezők számára kisebb változás is észlelhető.
Az anyagnak létezik ami szinte abszolút látás ritka formája, amit már nem látunk. A levegő vagy a gázok többsége olyan csekély sűrűségű, hogy jelenlétüket képtelenek ami szinte abszolút látás látványként érzékelni. Így jó néhány finomabb, fizikai értelemben nagyon ritka jelenség sem látható számunkra: az aura, a gondolat s egyebek.
Szabad szemmel nagyon kevesen érzékelik az aurát, bár bizonyos speciális technikákkal ma már tudnak aurát fényképezni, aminek a színe is látható.
Látás, látvány, illúzió
Akinek jó a szeme, láthatja, pontosabban érzékelheti a hő jelenlétét, hiszen a felforrósodott levegő másként engedi át a fényt, és kicsit hyperopia plusz 10 a mögötte levő világot. A levegő esetében is létezik ilyen fényvisszaverődés, illetve -elnyelés, de a levegő oly ritka, hogy nincsen színe. Tegyük hozzá, szerencsére, hiszen különben nem látnánk semmit a környező világból, mert eltakarná a levegő!
A világ kiegészíthetősége A tárgyak egymásmögöttisége így ami szinte abszolút látás okoz némi nehézséget. Agyunk kiegészíti a hiányzó részeket, de ezt meg kell tanulnunk. Ha például szemből ránézek egy szekrényre, tudom, hogy van mélysége, de nem látom.
Ha egy fa törzsét eltakarja a ház vagy a kerítés, tudom, hogy van törzse, bár nem látom. A világ kiegészítésének feladata nagyon gyakran okoz problémát. Gondoljunk csak egy félig olvasható betűsorra, amit agyunk kiegészít és a teljes szót, fogalmat olvassa ki belőle. Az emberek többsége azt hiszi, az ilyen feladatokat mindannyian egyformán oldjuk meg, pedig ez messze nem így van.
Mivel a világ kiegészítése nagyrészt tanulási feladat, nagyon nagy mértékben függ a szociális háttértől, az anya gondoskodó magyarázataitól, illetve az iskolától; de legnagyobb mértékben a rajztanulás szintjétől.
Gyakran kaptunk olyan rajzfeladatot, hogy a frontálisan beállított modellt ami szinte abszolút látás le hátulnézetben. A feladat számomra mindig kedves és izgalmas volt, főként az utolsó perc, mikor a túloldalról is megnézhettem a valóságot és összehasonlíthattam a rajzlapommal. A látvány és a tudat nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. Látnak olyan dolgokat, melyek beszédfejlődés zavara látásromlással egyszerű emberek számára nem is érzékelhetőek.
A tudat és a képalkotás kapcsolatát legjobban talán a képzőművészetben figyelhetjük meg. Érdemes megnézni az egyiptomi, az indiai és az európai rajzokat és képeket. Az egyiptomiaknál, mint ismeretes, nem volt jelen a perspektíva, képeiken a ami szinte abszolút látás minden részletét ábrázolták, még a takarásban levő részleteket ami szinte abszolút látás, kiterítve vagy egymás fölé helyezve.
Így tulajdonképpen ami szinte abszolút látás több információhoz juthatunk, mint a nálunk megszokott perspektivikus képeken. A megjelenítendő környezet minden fontos részlete megtalálható és ezek egymáshoz való viszonya is egyértelműen felismerhető.
Ez természetesen nem arra utal, hogy az egyiptomiak nem láttak perspektívát, hanem eltérő véleményt alkottak a képi ábrázolásról. Azt jelenítették meg, ami számukra a legfontosabb volt.
Egy kezelés sorozat 6 kezelésből áll, hetente 1x. Ezzel a hat kezeléssel általában 0,0 dioptria javítható. Félévente ismételhető ,általában két kezelés között nem rosszabbodik, addig kezelhető amíg teljesen megjavul.
A perspektíva nélküli kép egy általános igazság megfogalmazására törekszik, ami nem csak egy irányból valós, hanem abszolút igazságnak tekinthető. Ehhez hasonlóak a nálunk is alkalmazott szerkezeti, nézeti rajzok.
Látás, látvány, illúzió | Kagylókürt
Az ilyen képek természetesen nem készíthetők el egy helyben ülve, amikor lerajzoljuk azt, ami látható. Egy kert valósághű ábrázolásához nélkülözhetetlen a terep bejárása, a sokszor láthatatlan ami szinte abszolút látás, csak bizonyos nézőpontból feltáruló apróságok megfigyelése.
Az egyiptomiak az emberábrázolásnál is a legjellemzőbb irányokat, nézeteket használták fel: a fejnél a profilt, a testnél a frontális nézetet, a lábaknál az oldalnézetet. Ilyen pózban sohasem áll az ember, teste mégis így képezhető le a legpontosabban; ráadásul ez a nézet az emberlétnek egy olyan elegáns és tiszta megfogalmazását adja, amely mentes szinte minden evilági anyagi jellemzőtől tudatlanság, szenvedélys a humán létezés isteni perspektíváját helyezi előtérbe, minimális karakterábrázolással.
Ugyanez figyelhető meg a régi indiai képeken is. Nincsenek túlrészletező természeti leírások, nincsenek árnyékok. Természetesen nem azért, mert nem látták, vagy nem tudták volna lerajzolni, hanem azért, mert az emberlét abszolút vonatkozásait igyekeztek megragadni.
Ezek szerint nem kizárt, hogy a glória már az itteni világra is rávetüljön, amely persze nem olyan ragyogó, mint a túlvilág. Az itteni homályt és az ottani fényt állítja szembe Novalis, s mint Platón, ő is lát esélyt arra, hogy a kettő érintkezzen. De nemcsak a költők vagy a szerelmesek magasabb rendű őrjöngésekor, mint Platón vélte, hanem az álombeli látáskor is. Ám ha az álomnak a látás a tárgya, akkor ez azt jelenti, hogy létezik olyan látás, amely nemcsak kifelé irányul, a dolgokra, a látványokra, vagyis mindarra, ami látható. Hanem arra is, ami szemmel nem látható.
Ez a lényeg szinte steril ábrázolása; ezért sosemvolt fákat és lehetetlen, eltúlzott arányokat, szemeket, tagokat alkalmaznak a festők, a leíró ábrázolás helyett a kvintesszencia megragadása végett. Így tudták ábrázolni a magas szintű érzelmeket, a raszákat, s ez a képesség éppen nem a feleslegesen túlrészletező technikából adódik, hanem a letisztult, jól áttekinthető szerkezetből, az arcokból és a tekintetekből sugárzó emóciókból.
Szemüveg a kukába. Bhaktipád Dász
Perspektívanyerés és -vesztés Az európai festészet is ezeken az alapokon indult el, de a reneszánsz végleg megváltoztatta a képi ábrázolás szemléletét. Leonardo ezt még meglehetősen visszafogottan használta, hiszen az árnyékok nagyon diszkréten vannak jelen és a térbeli elhelyezés sem ad egy szűkülő irányt.
Hasonlítsuk össze az ő képeit a ma divatos, az abszurditásig fokozott perspektivikus ábrázolásokkal, ahol az árnyék már jelentősebb, mint a fény, és az ember anyagi mivolta, szenvedélyessége van jelen, nem pedig a lelke.
