A világnézet magában foglalja a hozzáállást. Felvilágosodás – Wikipédia
A spiritualitásról, a vallásról szóló nyilvános beszéd nem eltűnőben van, hanem átalakulóban, ami azt a jelenséget is magában foglalja, hogy több vallásos gyakorlattal és szimbólummal találkozunk a hétköznapokban, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ez az átalakulás reflexív spirituális hozzáállást eredményez, amelyet számos sorozat, mint például a Miért éppen Alaszka? Az élet értelmének keresése az ember szakrálisan végtelenül nyitott természetének egyik A világnézet magában foglalja a hozzáállást tulajdonsága.
Tartalomjegyzék
Egy szekularizált, a racionalitás keretei által lezárt, véges világban látásteszt színes körök többnyire nem kapunk egységes, szent és sérthetetlen választ életünk célját és értelmét illetően. Dolgozatomban az ebből adódó feszültségeket és problémákat vizsgálom, a következő kérdések mentén: hol találkozik a modern ember a szentséggel?
És legfőképp: miként fejezheti ki vallásos szükségleteit úgy, hogy ebből a legkevesebb konfrontációja származzon a modernitás diktálta életformával? Teológusként és médiaszakos hallgatóként régóta foglalkoztat az a kérdés, hogyan lehetséges hitről, spiritualitásról, vallásról beszélni nyilvánosan úgy, hogy az ne süllyedjen a Magyarországon ismert vallási műsorok általában rendkívül didaktikus és minden spontaneitást mellőző stílusába, sem pedig az egyre nagyobb teret hódító ezotériában fellelhető spirituális kavalkádba, amely gyakorlatilag semmilyen különbséget nem tesz Jézus Krisztus és Buddha között.
Itt azonban rögtön felmerül egy nyilvánvaló módszertani probléma: hogyan lehetséges a személyes útkeresést vizsgálni mindenkire általánosan vonatkozó elvek alapján? Miként válhatnak nyilvánvalóvá ezek a belső, legszemélyesebb utak — s mint ilyenek, hogyan mutathatnak meg társadalmi folyamatokat? Egy populáris sorozat vagy tévéműsor elemzése kiválóan megmutathatja ezeket a rejtett szálakat.
A tömegmédia vizsgálata elengedhetetlen a társadalmi folyamatok megértéséhez, ebből a vizsgálódásból azonban megítélésem szerint hiányzik a vallásos spirituális narratíva értelmezése, amellyel pedig számos új út nyílhatna mind a társadalomtudományok, mind a A világnézet magában foglalja a hozzáállást előtt. Ennek bizonyítására törekszem a reflexív spiritualitás fogalmának bevezetésével a Miért éppen Alaszka?
Választásom azért esett erre a A világnézet magában foglalja a hozzáállást, mert benne vizsgálható az a mód, ahogyan a mai ember megéli A világnézet magában foglalja a hozzáállást transzcendens jelentéseket, és ahogyan beszél róluk, és mert szinte minden epizódja foglalkozik a spirituális útkereséssel A világnézet magában foglalja a hozzáállást, hogy a konkrét értelemben vett keresztény értékrenddel hozná összefüggésbe azt.
Nem az a célom, hogy megrendíthetetlen következtetéseket vonjak le a világ dolgairól és a köztük, bennük élő egyénről, hanem az, hogy egy újfajta és tovább bővíthető vallásos hozzáállást és beszédmódot vázoljak fel, amely szélesítheti a modern emberről és társadalomról szóló diskurzus kimeríthetetlen értelmezési keretét és eszköztárát.
Rítus és szentség Egyén és vallás viszonyát kutatva először azt a néhány alapfogalmat tisztázom, amely vizsgálódásom keretét nyújtja, s amely segítségével a későbbiekben talán megérthetjük a posztmodern társadalmak emberének spirituális szükségleteit és vallásos tapasztalatait is.
Eredet Nyelvészet A porosz filológus, Wilhelm von Humboldt — arra a gondolatra jutott, hogy a nyelv és a világkép elválaszthatatlan. Humboldt a nyelvet az emberiség kreatív kalandjának részeként látta. A kultúra, a nyelv és a nyelvi közösségek egyszerre fejlődtek, és egymás nélkül nem tudnák megtenni.
A dolgozat első részében azt tekintem át, hogyan értékelődött át és mit jelenthet a rítus és a szentség a modernitásban.
Emile Durkheim valláselmélete szerint a vallás a hétköznapi, profán dolgok között megmutatkozó transzcendens lét megtapasztalását jelenti.
- Vigyázzon glushkov szemére
- Világnézet vagy hit - Új nap - új lehetőségek
- A hiedelmeket néha fel lehet osztani alapvető hiedelmek amelyekre aktívan gondolkodnak és diszpozitív hiedelmek ezt annak tulajdoníthatják, aki nem gondolt a kérdésre.
- Mi a világkép? Típusai és formái
- A motiváció egy olyan folyamat jellemzője is, amely egy bizonyos szinten stimulálja és támogatja a viselkedési tevékenységeket.
- Világnézet vagy hit Hogyan alakul ki az ember világnézete?
- Hogyan lehet gyorsan látni
- Dioptria a látáshoz
Szerinte a szent és a profán világ között rítusok közvetítenek, ezek segítik elő, hogy a közösség tagjai számára átjárhatóvá váljék a két világ közti, minőségileg teljesen eltérő létélmény Giddens, Durkheim és a neodurkheimi elmélet képviselői a vallás, illetve a vallásos érzület alapjának a rítust tekintették, amelyben egyén és közösség egyaránt meglelheti saját identitását. Benedict Anderson szerint a Így a közösségeknek szekuláris keretek között kellett jelentést formálniuk a véletlenszerűségből.
Anderson szerint kevesebb dolog volt megfelelőbb ennek a célnak az elérésére, mint a nemzet eszméje Anderson, Ezek leginkább kis közösségek törekvései, hiszen a nagy és óvó nemzet eszméje nem feltétlenül az a biztos pont a modern ember számára, amelyhez mindig visszatérhet, amikor kicsúszik a talaj a lába alól. James Carey a kommunikáció két modelljét a transzmisszióst és a rituálist különbözteti meg, és mindkettőt vallási eredetűnek tartja, ugyan más-más minőségben.
A transzmissziós modellben a médium közvetítő, tájékoztató szerepet tölt be, míg a rituális modell Durkheim nyomán a médium informatív tulajdonságával szemben annak megerősítő jellegét hangsúlyozza, ezáltal az információ nem A világnézet magában foglalja a hozzáállást közvetítődik, hanem a személyes tapasztalat nagyobb összefüggéseiben kap helyet Császi, 86— A rituális szemlélet tehát a médiának az ember önazonosítását segítő feladatot ad.
Császi ezen kijelentése érdekes kérdéseket vet fel: valóban eltűntek a szekularizált társadalomképből a morális kérdések?
Valóban leegyszerűsíthető a Jó és a Rossz állandó harcára a mai ember útkeresése? Nyilvánvaló, hogy a modern kor embere közvetítőként a világ és önmaga között különböző médiumokat használ. Elfogadhatónak találom azt is, hogy az egykori vallásos rítusok szerepét nagy mértékben a média rítusai vették át a közösség énképének és identitástudatának kialakulásában, de a média által szolgáltatott információhalmazt mindenki a saját szűrőjén keresztül rendszerezi, éppen ezért következetlenség lenne egyetlen terminussal a média mindenkire egyaránt vonatkozó rítusairól beszélni.
Elképzelhető tehát, hogy a média rítusai önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy megleljük a modern ember morális vagy spirituális útkeresésének nyitját — lehetséges, hogy ezt egy eddig még nem tapasztalt, újfajta vallásos hozzáállás bevezetésével találhatjuk meg.
A rítusok jelentős közösségformáló jellegzetessége az is, hogy sokkal inkább kötik az embert a kultúrköréből adódó hagyományaihoz, mintsem személyes vallásos meggyőződéséhez. A legtöbben mi a felelős a látásélességért bizonnyal nem azért mennek el karácsonykor templomba, mert hirtelen nagy jelentőséget kezdenek tulajdonítani vallásosságuknak, hanem azért, mert mára ez is csupán egy szokássá vált a bejgli, a valamint a helyes látás és az ajándékok sorában.
Ez pedig csak azt bizonyítja, milyen mélyen gyökereznek hagyományaink, illetve, hogy ezeknek egykor milyen mély spirituális alapjuk volt. Kétségtelen, hogy sokakat a rítus önmagában is elvezethet egyfajta mélyebb vallásos tartalomig, de azt nem állíthatjuk, hogy csak ezek válthatják ki a vallásos tapasztalatok által szerezhető bizonyosságot — hiszen az effajta bizonyosság ugyanígy alapulhat egyszeri, személyes, mindent elsöprő élményen is.
Ilyenformán tehát a rítus is csupán egy eszköz, amely az ember alapvető vallásos szükségleteinek kielégítését szolgálhatja, és mivel ilyen funkciót tölt be, a profán, A világnézet magában foglalja a hozzáállást hétköznapi világ vagy akár a média is előszeretettel alkalmazza.
Így tehát eljutottunk odáig, hogy kijelenthetjük: nem a rítus a modern korban fellelhető, újfajta vallásosság legkifejezőbb alapegysége, hanem valamiféle alapvető igény, amely az egyént a szentség újbóli átélésére készteti. Az egyszeri halandó különböző rítusok által éli ki újra és újra ezen szükségleteit, amihez azonban sem közösségre, sem tudatos ismétlésre nincs feltétlen szüksége, hiszen mindez belső késztetés hatására történő személyes döntés. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a mai ember rítusai az őt ért események hatására bekövetkező vallásközeli élmények újbóli átélésére irányulnak.
Ebből a szempontból vizsgáljuk meg közelebbről a szentség fogalmát. Definíciója a vallásról tehát közelebb áll a modern ember hitéhez, mivel nála a meghatározó tényező az egyéni tapasztalás, nem pedig a közösségi rítusok.
Mi a különbség az igazság, a tény, a vélemény és a hit között?
A szent egyértelmű és mindenki számára elfogadható leírása azonban Berger definíciója alapján sem könnyű, hiszen önmagában is kellőképp paradox helyzet — ha a szentséget mint a vallás megtapasztalásának alapját tekintjük — elméletbe A világnézet magában foglalja a hozzáállást a megfoghatatlant, nem számítva azt a tényt, hogy mind a teológia, mind a társadalomtudományok körében meglehetősen túlterhelt fogalomnak számít.
A mai ember szentségei akár a különböző rítusok gyakran nem rendelkeznek kifejezetten vallásos töltettel, hiszen ezeket mindenki a maga módján élheti meg és rendszerezheti, ahogyan arra társadalmi-kulturális helyzete ösztönzi. Nem túlzás azt állítani, hogy ma akár egy gyógyfürdő is olyan szentéllyé alakul, ahol az egyén megszabadulhat a világ szennyétől mind fizikai, mind lelki értelemben, és — teljesen kiszakadva a mindennapi élet megszokott ritmusából — egyfajta A világnézet magában foglalja a hozzáállást megtisztuláson is keresztülmegy O'Dell, Ebben a szentélyben a testi-lelki megújulás élményében fürdőzőt senki nem zavarhatja, tehát itt tapasztalja meg az elcsendesedést és a megtisztulást, ami alapvetően szintén vallásos igény, tehát maximálisan itt sem tudunk megszabadulni a transzcendens tartalomtól.
De hogyha sikerülne, a szentség és a különböző vallásos alapfogalmak eredeti jelentésüktől való megfosztása azt igazolná, hogy a modern ember- és társadalomképből nem tűnt el a vallásos attitűd, a konfliktust csupán az okozza, hogy a régi tapasztalat újfajta kontextusba kerülése nem hordozza magában szükségszerűen azt a módszert, amelyben racionális és fogyasztható keretek között A világnézet magában foglalja a hozzáállást kifejezni és mások felé közvetíteni a szentség megtapasztalásának élményét.
Hogyha pedig az egymással érintkezésben lévő emberek, társadalmi csoportok vagy vallásos közösségek nem ismerik és nem tisztelik egymás akár profán értelemben vett szentségeit, az visszafordíthatatlan társadalmi konfliktusokhoz vezet. A reflexív spiritualitás gyakorlata amelynek ismertetésére a következő fejezetben kerül sor az ebből adódó konfrontációkat előzheti meg, A világnézet magában foglalja a hozzáállást egymás szentségeinek és transzcendens tapasztalatainak közvetítésével ad lehetőséget a párbeszédre.
Tehát a transzcendens értelmezése, amely egy nyilvános társadalmi diskurzusba illeszkedik, nem csupán a valláshoz való viszonyulás változásait mutatja meg, hanem egy társadalom egész berendezkedését is.
A reflexív spiritualitás reflexive spirituality fogalmával Wade Clark Roof a fenti definíció alapján körülírt modern nyugati ember arra vonatkozó törekvését jelölte, amelyben saját tapasztalatai alapján összeolvaszt különböző spirituális hozzáállásokat, kegyességi irányzatokat.
A reflexivitás nála azt az objektív hozzáállást jelenti, amely során az egyén felismeri, hogy saját meggyőződése csupán egy az őt körülvevő ezernyi választható út közül, a reflexív spiritualitás pedig az a mód, amelyben az egyén saját tapasztalatai alapján rendszerezi a vele kapcsolatba kerülő számtalan, különböző vallásos szimbólumot és gyakorlatot Besecke, Kelly Besecke szerint a reflexív spiritualitás azonban nem csupán egy személyes gyakorlat, hanem egy társadalmilag bevett, a nyilvános szférára is vonatkozó kifejezési eszköz, amelynek saját nyelvezete, jellemzői vannak, és amely által jól körülhatárolható a vallásos értelmezés társadalmi ereje egy modern, szekularizált kultúrában is.
Az emberek tehát mind egyénileg, mind csoportosan használják a reflexív spiritualitás nyelvezetét, hogy a természetfeletti élmény jelenségét megvitathassák, és megerősíthessék jelentőségét Besecke, Véleményem szerint a reflexív spiritualitást nem szükséges egyéni vagy társadalmi kifejezésre alkalmas tulajdonságai szerint elkülöníteni, egyiknek a másikat felülíró létjogosultságot adni.
Hiszen azzal együtt, hogy a A világnézet magában foglalja a hozzáállást útkeresés egyéni tapasztalatokon alapul ahogyan Roof állítjamindig egyfajta közösség értelmezési tartományába kerül, ahol az egyén tapasztalatai más tapasztalatokkal ütközhetnek vagy megerősítést nyerhetnek ahogyan Besecke látja. Így tehát a reflexív spiritualitás egyaránt alkalmas az egyéni, belső folyamatok leírására, valamint a társadalmi párbeszéd közvetítésére. Ezek az elméletek ugyan nem távolították el teljesen az alapvetően vallásos élmények leírására használt kulcsszavakat, csupán kiragadták őket természetfeletti közegükből.
A reflexív spiritualitás elmélete ugyanezzel a jelenséggel küzd, de egy kézzelfoghatóbb normatív dimenziót hoz vissza és tesz a modern társadalomról szóló diskurzus középpontjába Császi,amely egyén és közösség reszakralizációra irányuló és véleményem szerint nem feltétlenül tudatos törekvéseit mutatja be egy átalakulóban lévő, a modern ember igényeinek megfelelő és általa befolyásolt vallásos beszédmód kialakításával.
Kelly Besecke tanulmányában Jürgen Habermasra és Anthony Giddens-re hivatkozik, akik — szerinte — figyelmen kívül hagyják a vallásos szférát mint a modern értelmezési keret egyik meghatározó tényezőjét. Besecke az ő elméletüket alkalmazza ezen hiány pótlására, a reflexív spiritualitás társadalmi beszédmódként való értelmezésével, amely nagy mértékben befolyásolhatja a modern kultúra interkulturális karakterét, és a nemzetköziséget hitköziséggel interfaith egészítheti ki Besecke, Ezen tulajdonsága miatt a reflexív spiritualitás felfogható egyfajta modern társadalomkritikaként is, hiszen olyan hangok szólalnak meg benne, amelyeket a racionális társadalmi konszenzus egyébként nem feltétlenül közvetítene.
Ezt a radikális perspektívaváltást a reflexív spiritualitás, ha nem is hagyja figyelmen kívül, nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget — ami viszont azon tulajdonságából ered, hogy reflektív mivoltából adódóan elutasít mindenféle A világnézet magában foglalja a hozzáállást.
Ebből kifolyólag olyan szélesre terjeszti értelmezési tartományát, hogy beleférjen az elmúlt évezredek összes vallásos szimbóluma és gyakorlata, ami végtelenül nyitottá, befogadóvá és ezáltal alkalmassá teszi mindenfajta vallásról szóló diskurzus közvetítésére.
Ez a beláthatatlan értelmezési tartomány ezzel egyidejűleg magában hordozza azt a veszélyt is, hogy egymástól teljesen különböző gyakorlatokat és vallási hagyományokat mos össze, ami által azonban mentesül mind a vallási fundamentalizmus, mind a racionalitás túlkapásaitól.
Médiakutató 2010 ősz
Ilyenformán tehát mind a társadalomtudományok, mind a teológia és a vallás intézményei számára új távlatokat nyithat: az előbbieknek azért, mert az itt vázolt problémák és a tudományos diskurzus különböző jellegéből adódó hiányt és feszültséget oldhatja fel, az utóbbinak pedig azért, mert általa megértheti a modern ember spirituális szükségleteit, és hasonló nyitottságot tanúsítva minden bizonnyal könnyebben szólíthatja meg. Tehát a reflexív spiritualitást mint egyfajta társadalmi beszédstílust vizsgálta, amelyben több visszatérő motívumot vélt felfedezni.
Ebből a kutatásból azonban az is kiderül, hogy éppen a modern embert körülvevő kulturális sokszínűség hatásai-nak vizsgálata során majdnem teljesen kihagyta a vizsgált csoportból azokat, akik saját hagyományaikkal is küzdve próbálnak megfelelni ennek a racionális társadalomnak. Besecke kutatásának ellenpéldája lehetne a Miért éppen Alaszka? A doktor egy racionális alapon működő társadalom mintaképeként létezhetne saját közegében, itt mégis folyamatosan az őt körülvevő különleges rítusokra és transzcendens jelenségekre kénytelen reflektálni.
A következő fejezetben az ő személyes spirituális fejlődését vizsgálom Roof A világnézet magában foglalja a hozzáállást alapján, valamint az őt körülvevő közösséget, amelyben a kulturális és spirituális sokszínűség mellett is nyomon követhető a reflexív spiritualitás toleranciára épülő társadalmi nyelvezete, ahogyan azt Besecke megfigyelte.
Miért éppen Alaszka? A közösségbe ágyazott vallási individualizmus teszi alkalmassá a valóságban egyébként nem létező alaszkai kisváros, Cicely lakóit arra, hogy a reflexív spiritualitás jelenségét feltérképezzük benne.
A városka lelki életében egyszerre van jelen a közösség homogenitása és pluralitása, valamint az egyén — spirituális útkereséséből adódó — viszonyulása a közösséghez, a beilleszkedés és az elutasítás küzdelmei, tehát a modern ember útkeresése az őt körülvevő spirituális dzsungelben.
- Könyvek főznek látványt
- A távollátásról és a rövidlátásról
A sorozat mindezek mellett párhuzamosan mutatja be a modern, racionális ember és a hagyományos, törzsi társadalmak természetközeli életformáját, valamint azt a törekvést is, hogy értelmezzék és elfogadják egymás hagyományait, szentségeit és rítusait. A főszereplő, Joel Fleischman doktor nagyvárosi lelke nehezen barátkozik az északi zord körülményekkel, az itt élőket primitívnek tartja, letöltendő szolgálatát pedig élete leghosszabb rabságának.
Ahogy azonban telik az idő, újra és újra szembe kell néznie a elutasított, mégis elkerülhetetlen útjaival, valamint azzal, hogy éppen tagadásával válik a közösség legmeghatározóbb, legjobban tisztelt, legnevetségesebb és legszeretettebb tagjává.
Cicely lakossága igen kevés körülbelül ezer főt számlálennek ellenére meglehetősen sokszínű: találunk itt őslakos indiánokat, katolikus kanadait, spirituális kalandor rádióst, de néha felbukkan egy néger és néhány koreai karakter vagy egy-egy csoport japán turista. Mi a különleges erők a látásra sokszínűség mellett azonban Cicelyt áthatja egy különleges atmoszféra, amely az itt lakók bájával és az élethez való rendkívüli hozzáállásukkal jellemezhető leginkább, és amely több mint egy évtizeddel ezelőtt hatalmas A világnézet magában foglalja a hozzáállást szerzett a sorozatnak — nem utolsósorban sajátos spirituális narratívájának köszönhetően is.
Felvilágosodás
Nem törekszem a sorozat által közvetített konfliktusok részletes elemzésére. Elsődleges célom, hogy bemutassam a reflexív spiritualitás segítségével a modern ember és a hit viszonyát a sorozat meghatározó karakterein és epizódjain keresztül.
Reflexív spiritualitás à la Cicely Mielőtt az általam kiválasztott epizódok elemzésébe kezdenék, röviden jellemzem azt a néhány fontos szereplőt, akik Joel Fleischman útját kísérik és keresztezik alaszkai száműzetése során.
Az kopenkin szemész kulcsfigura Chris, Cicely folyton beszélő rádiósa, aki azonban nem a kereskedelmi rádiók hagyományos show-műsoraival árasztja el a kisváros lakosságát, hanem épp ellenkezőleg: az élet nagy kérdéseiről elmélkedik a várost érintő aktuális események vagy akár az időjárás változásai kapcsán. Chris emellett a városka lelki vezetője, ügyes-bajos spirituális keresésekben ő az irányadó és — bár nincs klasszikus értelemben vett teológiai végzettsége — ő celebrálja Cicely esküvőit és temetéseit is.
Chris személyiségében Cicely egész spirituális hálózata nyomon követhető: felhasználja a törzsi indián kultúra, a kereszténység, a hinduizmus hagyományait, de gyakran él az álomfejtés és a meditáció eszközeivel is, egyszer pedig több hétre kolostorba vonul, hogy kipróbálja a szerzetesi életet.
Shelly, a helyi kocsmáros, Holling fiatal és naiv barátnője, aki származását tekintve kanadai, vallását tekintve pedig katolikus.
Shelly rendkívüli odaadással gondoskodik nála negyven évvel idősebb szerelméről, bizonyos időközönként pedig rendkívül vágyakozik spirituális szükségleteinek gyógyszerek látása hagyományos katolikus keretek között történő — kielégítésére, amire azonban Cicelyben nem nyílik lehetősége, hiszen klasszikus értelemben vett pap nincs is a városban.
Aztán persze mindig akad segítő kéz — az egyik epizódban például Chris gyóntatja meg egy ruhásszekrényben, amikor A világnézet magában foglalja a hozzáállást rajta a tévéláz. A következő párbeszéd a második évad első epizódjából mindkettejük alapkarakterét körvonalazza: Shelly: Bocsásson meg, atyám, vétkeztem.
Lassan már kilenc éve annak, hogy utoljára gyóntam… suttogva: Most meg kell kérdeznie, hogyan vétkeztem. Chris: Rendben van. Hogyan vétkezett, Shelly? Shelly suttogva : Ilyenkor nem szólíthat a nevemen. A világnézet magában foglalja a hozzáállást Hogyan vétkezett, asszonyom?
Személyiségorientációs formák
Shelly: Túl sokat nézem a tévét, atyám, és nem bírom abbahagyni. Shelly: Még nem, adjon egy pár üdvözlégyet vagy ilyesmit, hogy feloldozást nyerjek. Chris: Sajnos az üdvözlégyet nem ismerem, de egy buddhista éneket igen.
How to get rid of phlegm in your throat naturally
Shelly: Az is frankó. De Ed nem népi hős, csupán egy árva fél-indián fiú, a törzs neveltje, Cicely talán legegyszerűbb és legőszintébb őslakosa, akit — miután egyik nap egy fa tetején, másnap pedig egy háztetőn ébredt — Leonard, a helyi törzsi gyógyító felvilágosít, hogy sámáni képességekkel rendelkezik.
Ed spirituális keresése a törzsi hagyományokon és azon a törekvésen alapul, hogy minél többet tanuljon belőlük, mígnem igazi gyógyító válik belőle. Saját hagyományaihoz való ragaszkodása mellett tiszteli és érdeklődéssel fogadja mások — az övétől eltérő A világnézet magában foglalja a hozzáállást természetfeletti tapasztalatait is. Van egy visszatérő szelleme, Várakozó, aki időnként meglátogatja, hogy segítségére legyen a keresésben.
- Távollátás 100 látásnál
- Fórum magas rövidlátás
Maurice, az egykori űrhajós a kapitalizmus megtestesítője a városban. Lehet a Jóisten, lehetnek a zöld emberkék vagy akármi más, bizonyíték, hogy nem tudunk mindent. De nem ez a fontos.
