A szemmozgás szerepe a látásban

Ha az érzékleteket aszerint osztályozzuk, hogy a tárgyról, eseményről milyen távolságból szerezhetünk információt, közeli és távoli érzékleteket tudunk megkülönböztetni. A látás az utóbbiak közé tartozik. A távoli érzékletek klasszikus meghatározásában kulcsfontosságú az a jellemző, hogy ezek segítségével anélkül is felfogjuk a tárgyak, események jellemzőit, hogy azoknak a közvetlen közelében a szemmozgás szerepe a látásban tartózkodnunk. Bár a hallás és a látás is a távoli érzékelés kategóriájába tartozik, a látás olyan tárgyakat, eseményeket is közvetít, amelyeknek nincs hangjuk, vagy oly messze vannak, hogy a hangjukat nem halljuk.

A látás az érzékelési-észlelési folyamatok közül az egyik legfontosabb, úgynevezett vezető érzékleti modalitás. Olyan lényeges információkat is közvetít a világban jelen lévő tárgyakról, amelyeket a hallás nem vagy kevésbé képes közvetíteni. Ilyen a tárgyak színe, mérete, formája, téri helye, mozgása. Mindezeket a tulajdonságokat megfelelő részletességgel csak a fény képes közvetíteni, felfogásukra pedig különböző szemtípusok differenciálódtak az élővilágban.

Ezek receptorai végzik az átalakítást trandsz- dukciót. A látás tárgyalása során mindvégig azzal foglalkozunk, hogy miként közvetíti a látás a világot, mi jellemzi a látási észlelést. Ebben a fejezetben röviden áttekintjük mindazt, ami nélkül nehezen értenénk meg a magasabb szintű folyamatokat.

Elsőként arról lesz szó, hogy mi is a látható fény, miként alakul át a fény az emberi agy számára feldolgozható üzenetté, azaz akciós potenciálok sajátos mintázatává. A fénytől a retináig A fény A fény az elektromágneses sugárzás egyik egyéves csecsemő szemészeti vizsgálata. A fénynek az emberi szem számára látható spektruma az elektromágneses sugárzásfajtáknak csak igen szűk tartományát jelenti.

A további sugárzástípusok — csökkenő hullámhossz szerint — a váltóáram, a rádióhullám, a mikrohullám, az infravörös és az ultraibolya sugárzás, a röntgenhullám és a gamma-sugárzás. Ezt szemlélteti a 3. Az ilyen gyorsan a szemmozgás szerepe a látásban sugárzással közvetített információnak az érzékelése-észlelése lehetővé teszi, hogy a tárgyakat, eseményeket megjelenésükkor a szemmozgás szerepe a látásban késleltetéssel, azaz azonnal lássuk.

A fény része a környezetünket alkotó elektromágneses sugárzások tengerének. Ennek a tengernek, bármilyen sugárzás-összetevőjét is vizsgáljuk, hullámai vannak; kicsik és nagyok, gyorsan és a szemmozgás szerepe a látásban ismétlődők.

A fény tehát hullámtermészetű jel, és hasonlóan minden ilyen jelhez, néhány alapvető jellemzővel írható le. A hullám magassága az amplitúdó, a másodpercenként érkező hullámok száma a frekvencia. Magasabb frekvencia esetén például egy másodperc alatt jóval több hullám érkezik, mint alacsony frekvenciánál. Több hullám, azaz magasabb frekvencia esetén természetszerűleg a hullámcsúcsok távolsága kisebb lesz, azaz a fény hullámhossza kisebb lesz, mint alacsony frekvenciánál.

A fény hullámainak ismétlődésére, eltérően a hanghullámoktól, ahol a frekvencia a konven- cionálisan használt jellemző lásd A hallás alapvető folyamatai című fejezetbena hullámhosszt használjuk mutatóként. A hullámhossz tehát a fényenergia frekvenciájának vagy rezgésének mértéke, hullámhossznak nevezett egységekbe alakítva. A hullámhossz nem más, mint annak az útnak a hossza, amelyet a sugárzás egyes hullámok rezgések között megtesz.

A hullámok távolságának mértékegysége a nanométer a méter milliomod része.

Csupa hasznos

A látható fény tartománya a és a nanométer közé esik. Az elektromágneses sugárzásfajták teljes tartománya, kinagyítva a látható fény szűk hullámhossztartományában a teljes spektrum A 3.

• Felfedezése[ szerkesztés ] A szakkádikus szemmozgások felfedezése Emile Javal francia szemész nevéhez kötődik.
• Vak műtét a látás helyreállítására
• Különböző látásmód az emberekben
• A bionikus látás az
• A szem - ablak a világra.

Joggal elgondolkozhatunk azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy pont erre a szűk tartományra rendezkedett be a Föld a szemmozgás szerepe a látásban a látószerve. Feltehetően fizikai és evolúciós okai a szemmozgás szerepe a látásban mindennek. Nem valószínű például, hogy a sokkal szélesebb tartományt alkotó ultraibolya vagy infravörös fény felfogására kialakuló szem jól biztosította volna az élőlények alkalmazkodását a környezethez.

Steklács János A szemmozgás vizsgálatának lehetőségei az olvasás és a vizuális információfeldolgozás képességének a megismerésében A szemmozgás műszeres vizsgálata egyre inkább meghonosodik a hazai kutatásokban. Ez a vizsgálati technológia lehetővé teszi, hogy alaposabban megismerjük a diákok kognitív képességeinek kialakulását, és útmutatást kapjunk hatékony fejlesztésükhöz. A tanulmány összefoglalja a szemmozgás, a vizuális információfeldolgozás és az olvasás összefüggéseinek legfontosabb jellemzőit, áttekinti a szemmozgás műszeres vizsgálatának elméleti hátterét. Részleteket mutat be az eddigi vizsgálati eredményekből az elmúlt években szerzett tapasztalatok alapján az olvasás, a vizuális nevelés, az ének-zene és a matematika tanításának a területéről. Javaslatokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogyan hasznosíthatjuk a kutatási eredményeket a tanulók gondolkodási, tanulási, olvasási, információfeldolgozási és feladatmegoldási stratégiáinak jobb megismerésében és fejlesztésében.

Elsősorban azért nem, mert a rövidebb és a hosszabb hullámhosszú energia nem nagyon alkalmas a környezet tárgyainak, eseményeinek közvetítésére. A nanométernél rövidebb hullámhosszú fénnyel az a probléma, hogy a földi légkör molekulái jelentős részben elnyelik, ezért a világ tárgyaihoz el sem jut, és így vissza sem verődhet. A látható fénynél, tehát látás és tollaslabda nanométernél nagyobb hullámhosszal jellemezhető hullámokkal viszont az a probléma, hogy ezek részben vagy teljesen áthatolnak a tárgyakon, és nem verődnek visz- sza róluk ilyen az infravörös fény is.

Ez egyébként a mikrohullámú készülékek látás foggal fizikai alapja. A látható fény egy durván nanométeres tartományt ölel fel. Az ebbe a spektrumba tartozó hullámhosszak együtt alkotják az összetett fényt vagy fehér fényt. A csak egy hullámhosszal jellemezhető sugárzás az úgynevezett tiszta a szemmozgás szerepe a látásban egyszerű fény.

Ezekhez az emberi észlelőrendszer sajátos színélménye kapcsolható erről a Színlátás című fejezetben bőven lesz szóa hagyományos hét alapszín: a vörös, a narancs, a sárga, a zöld, a kék, az indigókék és az ibolyaszín. Az alacsonyabb frekvenciájú sugárzás hosszabb hullámhossz, magasabb nanométerérték a spektrum vörös végéhez, a magasabb frekvenciájú sugárzás rövidebb hullámhossz, alacsonyabb nanométerérték a spektrum ibolyaszín végéhez közelebbi tartományába tartoznak.

Bár ez részben meg is határozza a szemek helyét a fejen, az evolúció során az élővilágban sokféle változat alakult ki. A gerinceseknél például elég jó összefüggést lehet felfedezni a szemek elhelyezkedése és a szemmozgás szerepe a látásban állatfaj életmódja között.

Ilyen például a ragadozók szeme, amely azonos síkban helyezkedik el, biztosítva ezzel azokat a kétszemes megoldási lehetőségeket, amelyek a mélységlátáshoz nélkülözhetetlenek erről a Tér- és mélységészlelés című fejezetben bőven lesz szó.

Tudjuk azt a szemmozgás szerepe a látásban, hogy egyes állatok pl. Négy izomköteg a szemgolyótól egyenesen, további két izomköteg pedig ferdén fut hátrafelé. Az egyenes izmok a szemgolyó a szemmozgás szerepe a látásban részéhez közel, eltérő helyen tapadnak.

Ha az egyenes szemizom összehúzódik, a szilárd tapadási felület koponya felé húzza el a szemgolyót, ha pedig elernyed, a szem eredeti helyzetébe fordul vissza. A középső egyenes szemizom rectus medialis az orr közelében tapad, összehúzódásakor az orr felé forgatja el a szemet. Az oldalsó egyenes szemizom rectus a szemmozgás szerepe a látásban a külső szemzug felőli oldalon tapad, összehúzódásakor oldalirányba húzza a szemet. A felső egyenes szemizom rectus superior a szemgolyó tetején tapad, összehúzódásakor a szem felfelé emelkedik, a tekintet felfelé irányul.

Ami 20 százalékos látást jelent ellentétes hatást okoz a szemgolyó függőleges alsó oldalán tapadó alsó szemizom rectus inferiormelynek összehúzódása lesüllyeszti a szemet, a tekintetet lefelé irányítja. Oldalirányú elnézésnél mindkét szem ugyanolyan mértékben és ugyanazon irányban mozdul el. Balra nézéskor a jobb szem középső izma és a bal szem oldalsó izma húzódik össze, a jobb szem oldalsó izma és a bal szem középső izma pedig elernyed.

Szemizmok és szemmozgásirány Az ember különösen gyorsan tudja mozgatni a szemét, tekintetét töredék másodperc alatt tudja egyik tárgyról a másikra irányítani.

A látás fejlődése - Mit látnak a gyerekek?

Amikor ennek a könyvnek a lapjait olvassuk, az a benyomásunk támadhat, a szemmozgás szerepe a látásban szemünk igen gyors tempóban, balról jobbra haladva, finoman végigpásztázza az egymást követő sorokat.

Mint korábban jeleztük, az önmegfigyelés tévútra vezet. Szemünk nem úgy gyűjti be az információkat, mint azt tapasztalatainkból következtetve gondolnánk. Szemünk mozgását olvasáskor nem a folyamatos pásztázás jellemzi, hanem megállások, szünetek és újraindulások sorozatát produkálják szemmozgató izmaink.

E sorokat olvasva szemünk nagy pontossággal a szemmozgás szerepe a látásban tovább a kívánt szóra, szakaszra. Ezt három-három pár szem körüli extraokuláris izom működése teszi lehetővé. Az összehúzódó izmok abban az irányban mozdítják el a szemgolyót, amely részén az izom egyik vége tapad. Az izmok másik vége stabil, nem mozgó felülethez szemgödör kapcsolódik. A mozgás mértéke az összehúzódás erősségétől, iránya pedig attól függ, hogy a-vitamin használata a látáshoz tapad a szemgolyón és a szemgödrön, illetve milyen erőfeszítést tesz a többi izom.

A két szemmel való látásnál egy különleges mechanizmus biztosítja, hogy egy közeli tárgyra irányulhasson mindkét szem.

A szemmozgások szerepe A retinális kép állandó dinamikus mozgásban van. Vizuális világunkat folyamatos szem- fej- testmozdulatokkal mintavételezzük, s ugyanakkor a tárgyak, élőlények is mozgásban lehetnek. Nyilvánvaló, hogy a mozgásészlelés alapvető feladata a fontos események detektálása s a világban mozgó dolgokkal kapcsolatos információ szolgáltatása. De hogyan lehet ezt a retinakép alapján megtenni, ha maga a retina — s rajta a világ kétdimenziós vetüle- te — is állandóan mozog?

Bármily furcsa, ehhez a két szemnek ellentétes irányban kell körmozgást végeznie. Ezt a többirányú, egész pontosan ellentétes irányú forgatást nevezzük vergens szemmozgásnak vagy vergenciá- nak. A vergens mozgás során a bal szem jobbra, a jobb szem pedig balra fordul, azaz mindkét szem befelé, az orr irányában mozog.

A a szemmozgás szerepe a látásban előttünk a szemmozgás szerepe a látásban tárgyra irányított tekintést szolgáló szemmozgásformát a látás következményeinek helyreállítása szemmozgásnak hívjuk. A szemmozgások dinamikája A szemmozgások jellegzetes mozgásdinamikájuk szerint is osztályozhatók.

Az egyik szem- mozgástípust a nagy sebesség jellemzi, segítségével igen gyorsan képes tekintetünk egyik tárgyról a másikra váltani. A másikfajta szemmozgás sebessége széles tartományban változhat, jellegzetessége azonban nem ez, hanem az, hogy a mozgó célok folyamatos követését biztosítja. E két eltérő dinamikájú szemmozgás eltérő célt szolgál, és részben eltérő agyi feldolgozóhálózat működéséhez köthető.

A gyors szemmozgás teszi lehetővé a retina perifériájáról itt gyenge az éles látás a foveára itt jó az éles látás történő váltást. A periférián megjelenő tárgyra a tekintet igen gyorsan vált, majd a szemmozgás végén a tekintet a tárgyon megállapodik.

Az ugrást szakkádnak, a megállást fixádénak nevezzük. A szakkád egyébként a szem állandó jellegzetes mozgása, egész pontosan az egyik ponttól a másikig történő tovamozdulása, például olyankor, amikor valamilyen vizuális eseményt nézünk, valamilyen tárgyat keresünk.

A szakkádok a tekintetirány igen gyors változását igénylik.

Eközben az egyensúly és a látás mechanizmusaiért felelős, úgynevezett veszti- bulo-okuláris reflexek a fejmozgásból adódóan bekövetkező képeltolódás ellenére is képesek biztosítani, hogy a szemgolyó ideghártyáján retina stabil legyen a kép. A szakkád a vizuális keresés, pásztázás exploráció egyik jellegzetes eszköze.

Erről megbizonyosodhatunk akkor, ha megpróbáljuk saját szakkádjainkat a tükörben megfigyelni.

Látás Szimpózium - Kivonatok | VisionLab

Hiába mozgatjuk majd szemünket, mozgást nem fogunk látni. Ennek a szakkádikus elnyomásnak nevezett jelenségnek azonban nem önmagában a mozgás az oka. Ezt úgy vizsgálhatjuk, hogy ugyanolyan sebességgel mozgatjuk a tárgyakat, mint amilyen a szemmozgás sebessége a szakkád alatt. Azt fogjuk tapasztalni, hogy sem az alacsony kontrasztú, lassan mozgó tárgyakat, sem a kicsiny tárgyakat, függetlenül a kontrasztjuktól, nem látjuk. Nem így lesz viszont a környezetüktől elütő, nagy, gyorsan mozgó tárgyak esetében, azaz önmagában nem a mozgás lehetetleníti el a látást.

Tudjuk, hogy a a szemmozgás szerepe a látásban, különösen pedig az agynak bonyolult számításokat kell elvégeznie ahhoz, hogy a szemek mozgása közben is megőrizze a környezetről szerzett információkat, és a fixációk során begyűjtött töredékeket egész képpé rakja össze.

Egy adott szakkád alatt alig vagy egyáltalán nem vesz fel a szem információt, szakkádikus elnyomás történik Matin Valójában feldolgozórendszerünk nem sokra menne a szemmozgások rendkívüli sebessége miatt elkent, homályos látási információval.

Arra vonatkozóan azonban, hogy a szakkádikus elnyomás alatt a kognitív folyamatok elnyomása is történik-e, ellentmondó adatok vannak.

Az ellentmondás eredete a kísérleti helyzetek különbségében.

2020. szeptember 18..

A szemmozgás vizsgálatok eredményei alapján azonban igen korán felmerült, hogy a fixációk és szakkádok jellegzetes mintázatát az is meghatározza, hogy milyen előzetes elvárás alapján nézünk valamit. Yarbus klasszikus kísérletében a kísérleti személyeknek ugyanarról a a szemmozgás szerepe a látásban, az orosz Ilja Repin Váratlan látogató című művéről készült képet mutatott.

A három csoportnak vagy a szereplők ruhájára, vagy a szereplők és tárgyak helyére kellett emlékeznie, vagy azt kellett megbecsülnie, hogy mennyi ideig lehetett távol a látogató. Yarbus azt találta, hogy a szemmozgások és fixációk a feladat szerint eltértek bővebben lásd Csépe Persze a szakkádok nem egyformák.

Méretük a mozgás nagysága szerint és idejük a mozgás sebessége szerint is más. Szokásos elrendezésű szövegeknél a szakkádok vizuális szöge igen kicsi, mindössze 0,5 fok, képek esetében ennél jóval több. A laboratóriumi kísérlet tehát sokszor olyan változókat visz a folyamatba, amelyeket az értelmezésnél mindenképpen látáslátás javítása kell vennünk.

Az olvasás lényegének megközelítése csak az infravörös fényt alkalmazó szemmozgásvizsgálókkal vált pontossá, megbízhatóvá. A kutatók azonban már akkor vizsgálták, hogy mi történik a szakkádok alatt, amikor ezek az eszközök még nem álltak rendelkezésre. Marton és munkatársai a szak- kádok alatti információfeldolgozást egy igen ötletes eljárással tanulmányozták.

A szakkádhoz szinkronizálták átlagoláskor az agyi választ. Azt találták, hogy a szakkád indulásakor az inger jelzett vagy becsült helye szerint változtak a szakkádhoz kötött agyi potenciálok. Ezeket a szerzők lambda-válasznak nevezték. Az eredmények meglepőek voltak, ugyanis a lambda-válasz késői szakasza ugyanúgy tükrözte az információ feldolgozását, mint a vizuális ingerhez kötött agyi válaszok ezekről az 1. A lambda késői pozitív hulláma eltért aszerint, hogy ismert vagy csak becsült volt-e a szakkád végállomásának, a célingernek a helye.

Megjegyzés: a fixációs pontnak nem feltétlenül kell valamely tárgy felületi pontjára illeszkedni; lehetséges, hogy a két nézõvonal metszéspontja a "levegõben" van. Mind a binokuláris parallaxis, mind a horizontális diszparitás az irodalomban használt értelemben a képrészletek vízszintes irányú eltolódásának jelölésére szolgál. Azonban célszerûnek tartom megkülönböztetni a téri viszonyok geometriájából adódó parallaxist attól, ami a két retinán keletkezik, ugyanis a szemek vergens mozgásának következtében nem feltétlenül a végtelen távoli pontoknak lesz nulla a diszparitása. A megkülönböztetés érdekében vezessük be a következõ két definíciót. Ezt másképp úgy is fogalmazhatjuk, hogy ez az a konvergenciaszög, amit a két szem nézõvonala egymással bezárna, ha erre a pontra fixálnánk mindkét szemmel.

A fixációk és a szakkádok időtartama erősen függ az olvasott szöveg természetétől is. Előfordul, hogy a szöveg egy adott részén fixációk egész sora jelenik meg, tekintési letapadás jön létre. Az úgynevezett tekintési idő ezeknek a fixációs időknek az összege. Az olvasást tehát a fixációk, a szakkádok és a tekintési letapadások sajátos mintázata kíséri. Ha az olvasott szöveghez a szemmozgás-regisztráló segítségével hozzárendeljük ezek idejét, érdekes törvényszerűségekre figyelhetünk fel.

Például arra, hogy vannak olyan szavak, amelyeket az olvasó kétszer is fixál, míg másokat egyszer sem. Egyes szavakon — ezek többnyire tartalmas szavak pl.

Az utóbbiak általában funkciószavak pl. Az olvasási időkből készült statisztikák szerint Rayner a tartalmas szavaknak általában 80 százalékára van fixációnk, míg ugyanez az arány a funkciószavaknál 40 százalék. Ezenkívül minél ritkább egy szó írott alakjának előfordulása ezt a nyelvészeti kutatásokban az adott nyelvre készült gyakorisági szótárak tartalmazzákannál hosszabb a fixációs idő.

Általában az olvasott szöveg szavainak mintegy 65 százalékán állapodik meg hosszabb-rövidebb időre a tekintetünk. Ennek az aránynak az alakulását alapvetően két faktor befolyásolja: a szöveg tartalma és az olvasó egyéni jellemzői.

Jó, ha tudjuk, hogy a szavak azonosításának nem szükségszerű feltétele a fixáció. Kihagyott szavak Miért hagy ki az olvasó egyes szavakat?