A hold szikrázik a látás gyötrelmében
A messzeségben hány Csillag ég? Megláthatom-e őket, ha valóban ég?
Csodálatos Égbolti messzeség, Tudom az út odáig hosszú nagyon, Hol a csodálatos Égbolti messzeség vagyon. Mi történt velem, hogy eddig nem érzékeltelek, Boldogságban, betegségben nem figyeltelek.
- Vizsgaválaszok a szemészetben
- Спешить некуда.
- И я оставляю его навсегда".
- Csökken az életkorral összefüggő látásromlás
Most messzi Csillag után kutatva nézek én, A csodálatos Égbolti messzeség lehet enyém? Búsultomban nem tudom ott mi lehet, A messzeségben hány Csillag élhet.
Mi itt az Égbolton van, ott is lehet ugyanaz? Míg ifjú voltam arcomon fehér volt a Fátyol, Azon keresztül látszott sok Csillag távol.
Majd fújt a szél, homoktól szürke lett a Fátyol, De még látszott sok Csillag távol. Szívem alatt kicsinyke szív dobogott - közel nem távol, Így Csillagok szerint kellett egy új fehér Fátyol.
Eugén herczeg szétverte az egész hatalmas ármádiánkat; odaveszett minden ágyunk, zászlónk, még a vezéri «mundzukos» lófarkak is. Most pedig Eugén herczeg az egész táborával sietve nyomul fölfelé, Temesvár ellen; egy hét alatt itt lesz.
Majd azt is befújta a homok szürkesége, De a szürke Fátyolon is látszott a Csillag fénye. A hold szikrázik a látás gyötrelmében az évek arcomon fekete lett a Fátyol, De még azon keresztül látszott sok Csillag távol.
Őszi harmat után
Beszélt is egy Csillag: "tudod én sem maradok, Talán egy millió év múlva meghalok. Csak a könnytől ázott fekete Fátyol, Maradjon a földön, nem messze a háztól. Azért, hogy szerettél ott távol, Tudni fogom Tiéd volt a Fátyol.
A Földön a szép Bolygón lakom, Ez az én csodálatos otthonom. Repülni róla onnan le nemigen lehet, A Bolygó bolyongva viszi lelkemet. Valahány Csillag mellettünk elmehet, Mi maradunk bolyongva, mert lehet.
Te Bolygó milyen szépen öltözetve vagy, Fák, éjszaka romlik a látás, virágok - az Emberekért vagy? Nincs válasz, a Bolygó bolyongva megy, Sötét, világos olykor bolygásában a hegy.
A képzelt inkvizítorok
Esténként a Csillagok színes fénye, Magyarázzák ez most az Éj, - nem a Bolygó vége. Jaj repültem az Éjben, messze egy halvány Bolygó volt.
Jaj, néma űr, mért hagysz merengnem?
Tudom e halvány Bolygó a lelkem volt Volt egy város Finetta, mely a Tengerbe süllyedt, Ettől sok ember rémült, megijedt.
Már jó ideje Tengerben volt a város, Egy öreg ember esténként nem volt álmos. Csak az láthatja meg Finetta Csillagait, mesélte, Ki a Csillagokat igazán szerette.
Este én is a Tengerhez mentem, A Csillagok előbukkantak menten. De hol vannak az emberek, A Csillagot néző fényes szemek? A Hold talán előbújik néha, De attól még a város néma.
A CZIGÁNYBÁRÓ
Tengerbe süllyedt város a csodát hitte, Összes Csillagait magával vitte. De milyen csoda az a város, Ahol nincs ember - vagy mindenki álmos?
- Оба устали, Николь дышала с трудом.
- Az a-vitamin látás
A Nap áldó sugara sem jár, Így nincs virág mely napfénye vár. Sok este Finetta Csillagait lesve, A csónakban ülve lassan evezve.
- A villogó fénycsövek hatása a látásra
- Dsida Jenő élete és költészete A költő
- Рама повернул от враждебной Земли и, набрав скорость, оставил Солнечную систему, унося в себе неразгаданные тайны и трех пассажиров.
- Akinek jobb a látása
Nehogy felkavarjam a vizet, Mert Finetta Csillagai mind elsiet. Később már fájt a csodálatos város csendje, Nem igazi város az hol nincs Napkelte és lemente.
Így hát a búcsún fáradoztam este, Szemem a Csillagokat már nem leste.
